Az üres edényt meg lehet tölteni. A böjt arra való, hogy üres edénnyé tegyen bennünket.

*

Jézus negyven napig böjtöl. A negyven nap nem matematikai érték, hanem az időszak szentségének kifejezése. Negyven napig esik a vízözönkor az eső, negyven napig időz Mózes a hegyen, negyven napig tartanak a föltámadt Jézus megjelenései. A Szent Negyvennap, amely hamvazószerdával kezdődik, különlegesen szent idő. Emlékezzél, hogy porrá leszel. Szökőárként zúdul rád a megtérésre való fölhívás.

az álarcok alatt sosem az arc maga
csak újabb maszk lapul
az éjszaka mögött még mélyebb éjszaka
rejtozik pimaszul

és kitapintható a köd mélyén a köd
kés burkában a kés
a láng-centruma láng s a szívverés mögött
egy másik szívverés

mélység mélység alatt s alatta újra más
mélység hová bukom
s ha nincs is egyebem mint ez a zuhanás
fogadd el Jézusom

Budapest, 2005. február 4.

— Mester! — mondta a tanítvány áhítattal. – Már gyakorlom a lótuszülést. De egyelőre keservesen megy.

A Mester köntöse hosszú ujjába rejtette kezét, és sokat tudóan mosolygott.

— Mélységről mélységre haladj — mondotta súlyosan és rejtélyesen. — Ami nehéz volt, könnyű lesz, és ami lehetetlen volt, lehetővé válik. Igazi lényed mindenható.

— Egyedül Isten mindenható — mondta ijedten a tanítvány.

„Örökké!” — mondogatta a hétéves Teresa. – „Gondold meg, Rodrigo, örökké!” A kislány nem tudott betelni a gondolattal, hogy a mennyei boldogság örökké tart. Rá is beszélte tizenegy éves bátyját, hogy menjenek el együtt a mórok földjére. Azok majd csak megteszik nekik a szívességet, hogy elvágják a nyakukat. Így vértanúk lesznek, és annak a kis halálnak árán olcsón jutnak az örök boldogsághoz.

A 2004-es év a délkelet-ázsiai szökőár-katasztrófával búcsúzott. A történelem Ura szivacsot vett kezébe, és letörölt százötvenezer embert a föld színéről, akár egy krétarajzot a tábláról.

A mindentudó, sőt mindent-jobban-tudó Márait később még folytatni tervezem, de egyelőre elegem van. Agatha Christie-ben mélyedek el: a Zátonyok közt c. regényből megtudom, hogy a belga mesterdetektív, Hercule Poirot, hívő katolikus, sőt be is tér a templomba adorálni. Kedves még a könyvben, hogy a lány, aki szakított vőlegényével, mégiscsak rájön, hogy ő a párja, amikor a férfi kis híján megfojtja. Szerencsére Poirot idejében kíván jó estét.

Gyóntam.

Ördögien csúf cigány öregasszony vezet kézenfogva egy angyalian szép cigány kisfiút. A fákon madarak csivitelnek. «Megnézzük a madárt, gyere» — biztatja Szipirtyó Néni a Kis Herceget, éneklő, cigányos hanghordozással. Ugyanakkor hangszínében olyan megható gyöngédség, leírhatatlan kedvesség van, hogy könnyeimmel küzdve érek haza. (Hiába, elaggott, sokat használt, túlérzékeny Koloánnal van dolgunk.) Isten csodálatos képmása vagy, Madaras Nagymama.

Reggel a villamoson Drakula gróf ül velem szemközt. Sötét haj, sötét bőr, sötét szemüveg mögött sötét tekintet. Rövidujjú inghez nyakkendőt és a jobb csuklóján két karperecet visel. Felsőajka egy helyen nyílást hagy, tisztán látszik a vámpírfog. Egész úton várom, hogy rámvesse magát és a nyakamba harapjon.

Nem tette, ki tudja, miért. Még szerencse, hogy nem lőttem le, önvédelemből. Nem is nagyon volt mivel; hacsak az éves bérletemmel nem, de az csak ellenőrökkel szemben hatékony.

Minibaba szórólapot oszt (szeretne osztani) az aluljáróban. Ahogy a tömeg felhömpölyög a metróból, két ágra válik, biztonságos távolban a szórólapoktól. Legkisebb Közös Osztó kinyújtja karját felém, pókerarccal elhúzok mellette. Kinyújtja karját a másik irányba, pókerarccal elhúznak ott is. Nem adja föl, karizma megfeszül jobbra, karizma megfeszül balra. Izomláz garantálva. Inkább súlyzóznál, prücsök.

«Gondoljon a magnéziumhiányra» — olvasom egy plakáton. A többi szöveg olvashatatlanul apróbetűs, az ábrák is kivehetetlenek.

Azóta a magnéziumhiányra gondolok. Bár olykor nehezemre esik. Vajon mi lenne, ha egy percre abbahagynám?

Megvettem a Helikon kiadásában Márai: Történelmi regények I-II-t; négy kisregényt tartalmaz. Attól tartok, csak művészetének hordalékát vettem meg, némi roncsot.

Rómában történt valami. Cselekmény nélküli regény Julius Cæsarról; olyasmi, mint a Lotte Weimarban, csak éppen Goethe jobban érdekel, mint Cæsar. Végigolvastam, hős vagyok.