Minden szentnek bolond szél fúj.

— Lökj fel, te barom!

— Ne álljon az útba.

— Anyád.

A megállónál tolongó tömeg egyik jeles tagja azt javasolta a másiknak, hogy szíveskedjék őt egyensúlyi helyzetéből kimozdítani. Partnere nem utasította vissza a javaslatot, de némiképpen módosított elhelyezkedést indítványozott. A fennkölt eszmecsere a partner édesanyjáról való kegyeletes megemlékezéssel zárult.

Amelyik kutya ugat, menyem értsen belőle.

A metróvégállomáson szőke csinibaba néz be a kocsiba, túlalvók után kutatva. Metróbiztonsági egyenruhája van, férfinemű társával együtt képezik a járőrt. Gumibotot is visel. Ezt nevezem emancipációnak. Ha kétségbe vonod Szőke Csoda hivatali tekintélyét, suhi! Bumm!!!!!***********!!!!! Der Kopf!

Nyomulok a Baross utcán kora reggel a villamosmegálló felé, amikor hátulról bosszús hangon rámszól egy türelmetlen egyén: «Szabad lesz?» Kissé csodálkozom, mert a Baross utcai járdák meglehetősen szélesek, és kettőnkön kívül egy árnyék se jár ott, de hát persze mindketten a jég- és latyak-mentes keskeny ösvényre pályázunk. Előrebocsátom hát Türelmetlen Egyént, hadd haladjon oly igen sietős útján. De íme, Türelmetlen Egyén meglassúhodik, mintha már nem volna olyan sürgős neki.

Elolvastam, mivel témámba vág, A világ legnagyobb sámánjai c. kiadványt. Hát vannak benne érdekes részek, de az egésznek se füle, se farka. Eliade tudományos gondossága után ez a meg nem jelölt forrásokból összeollózott kötet úgy hatott rám, mintha arcomba öntötték volna a mosogatódézsát.

Égett gyermek nem válik vízzé.

Nem olyan fekete az ördög, ha a szél nem fújja.

Karácsonykor szerencsésen végetért a hajnali misék évada, és reggelenként így bőséggel jut idő mindenre. Napirend-ideálom valahogy így alakul:

Herceg vagy nem herceg, bizony megjött. Méghozzá, mint Wodehouse mondaná, with unusual severity. Hóban gázoltunk, és csak esett és esett; közben pedig fagyott és fagyott. Tegnap azonban gyönyörű napsütést kaptunk a Csodálatostól meg nem érdemelt ajándékba. Olyan jó volt, majd kibújtam a bőrömből! Talán ma is lesz.

Az újpesti hómezőkön való bukdácsolásom szüneteiben elolvastam Mircea Eliade A samanizmus című könyvecskéjét. (Miért nem «sámánizmus»?

Mircea Eliade nem igen tesz különbséget igaz Isten és hamis istenek között; kicsit úgy ír vallástörténetet, mintha a matematika történetében nem tennének különbséget Gauss felfedezései és a körnégyszögesítő dolgozatok között. Mint a liberális állam: bejegyzik a katolikus Egyházat és bejegyzik a sátánista (bocsánat, satanista) egyházat is. Madár-madár. Eliade különben komputer-agyú, félelmetes teljesítményű könyvtár-tudós, aki adatok szédületes özönét tekinti át és foglalja egységes szemléletbe.