Minden szentnek bolond szél fúj.

— Lökj fel, te barom!

— Ne álljon az útba.

— Anyád.

A megállónál tolongó tömeg egyik jeles tagja azt javasolta a másiknak, hogy szíveskedjék őt egyensúlyi helyzetéből kimozdítani. Partnere nem utasította vissza a javaslatot, de némiképpen módosított elhelyezkedést indítványozott. A fennkölt eszmecsere a partner édesanyjáról való kegyeletes megemlékezéssel zárult.

Nyomulok a Baross utcán kora reggel a villamosmegálló felé, amikor hátulról bosszús hangon rámszól egy türelmetlen egyén: «Szabad lesz?» Kissé csodálkozom, mert a Baross utcai járdák meglehetősen szélesek, és kettőnkön kívül egy árnyék se jár ott, de hát persze mindketten a jég- és latyak-mentes keskeny ösvényre pályázunk. Előrebocsátom hát Türelmetlen Egyént, hadd haladjon oly igen sietős útján. De íme, Türelmetlen Egyén meglassúhodik, mintha már nem volna olyan sürgős neki.

Amelyik kutya ugat, menyem értsen belőle.

A metróvégállomáson szőke csinibaba néz be a kocsiba, túlalvók után kutatva. Metróbiztonsági egyenruhája van, férfinemű társával együtt képezik a járőrt. Gumibotot is visel. Ezt nevezem emancipációnak. Ha kétségbe vonod Szőke Csoda hivatali tekintélyét, suhi! Bumm!!!!!***********!!!!! Der Kopf!

Elolvastam, mivel témámba vág, A világ legnagyobb sámánjai c. kiadványt. Hát vannak benne érdekes részek, de az egésznek se füle, se farka. Eliade tudományos gondossága után ez a meg nem jelölt forrásokból összeollózott kötet úgy hatott rám, mintha arcomba öntötték volna a mosogatódézsát.

Égett gyermek nem válik vízzé.

Nem olyan fekete az ördög, ha a szél nem fújja.

Karácsonykor szerencsésen végetért a hajnali misék évada, és reggelenként így bőséggel jut idő mindenre. Napirend-ideálom valahogy így alakul:

Herceg vagy nem herceg, bizony megjött. Méghozzá, mint Wodehouse mondaná, with unusual severity. Hóban gázoltunk, és csak esett és esett; közben pedig fagyott és fagyott. Tegnap azonban gyönyörű napsütést kaptunk a Csodálatostól meg nem érdemelt ajándékba. Olyan jó volt, majd kibújtam a bőrömből! Talán ma is lesz.

Az újpesti hómezőkön való bukdácsolásom szüneteiben elolvastam Mircea Eliade A samanizmus című könyvecskéjét. (Miért nem «sámánizmus»?

Mircea Eliade nem igen tesz különbséget igaz Isten és hamis istenek között; kicsit úgy ír vallástörténetet, mintha a matematika történetében nem tennének különbséget Gauss felfedezései és a körnégyszögesítő dolgozatok között. Mint a liberális állam: bejegyzik a katolikus Egyházat és bejegyzik a sátánista (bocsánat, satanista) egyházat is. Madár-madár. Eliade különben komputer-agyú, félelmetes teljesítményű könyvtár-tudós, aki adatok szédületes özönét tekinti át és foglalja egységes szemléletbe.