A 2004-es év a délkelet-ázsiai szökőár-katasztrófával búcsúzott. A történelem Ura szivacsot vett kezébe, és letörölt százötvenezer embert a föld színéről, akár egy krétarajzot a tábláról.

Ördögien csúf cigány öregasszony vezet kézenfogva egy angyalian szép cigány kisfiút. A fákon madarak csivitelnek. «Megnézzük a madárt, gyere» — biztatja Szipirtyó Néni a Kis Herceget, éneklő, cigányos hanghordozással. Ugyanakkor hangszínében olyan megható gyöngédség, leírhatatlan kedvesség van, hogy könnyeimmel küzdve érek haza. (Hiába, elaggott, sokat használt, túlérzékeny Koloánnal van dolgunk.) Isten csodálatos képmása vagy, Madaras Nagymama.

A mindentudó, sőt mindent-jobban-tudó Márait később még folytatni tervezem, de egyelőre elegem van. Agatha Christie-ben mélyedek el: a Zátonyok közt c. regényből megtudom, hogy a belga mesterdetektív, Hercule Poirot, hívő katolikus, sőt be is tér a templomba adorálni. Kedves még a könyvben, hogy a lány, aki szakított vőlegényével, mégiscsak rájön, hogy ő a párja, amikor a férfi kis híján megfojtja. Szerencsére Poirot idejében kíván jó estét.

Gyóntam.

«Gondoljon a magnéziumhiányra» — olvasom egy plakáton. A többi szöveg olvashatatlanul apróbetűs, az ábrák is kivehetetlenek.

Azóta a magnéziumhiányra gondolok. Bár olykor nehezemre esik. Vajon mi lenne, ha egy percre abbahagynám?

Minibaba szórólapot oszt (szeretne osztani) az aluljáróban. Ahogy a tömeg felhömpölyög a metróból, két ágra válik, biztonságos távolban a szórólapoktól. Legkisebb Közös Osztó kinyújtja karját felém, pókerarccal elhúzok mellette. Kinyújtja karját a másik irányba, pókerarccal elhúznak ott is. Nem adja föl, karizma megfeszül jobbra, karizma megfeszül balra. Izomláz garantálva. Inkább súlyzóznál, prücsök.

Reggel a villamoson Drakula gróf ül velem szemközt. Sötét haj, sötét bőr, sötét szemüveg mögött sötét tekintet. Rövidujjú inghez nyakkendőt és a jobb csuklóján két karperecet visel. Felsőajka egy helyen nyílást hagy, tisztán látszik a vámpírfog. Egész úton várom, hogy rámvesse magát és a nyakamba harapjon.

Nem tette, ki tudja, miért. Még szerencse, hogy nem lőttem le, önvédelemből. Nem is nagyon volt mivel; hacsak az éves bérletemmel nem, de az csak ellenőrökkel szemben hatékony.

Megvettem a Helikon kiadásában Márai: Történelmi regények I-II-t; négy kisregényt tartalmaz. Attól tartok, csak művészetének hordalékát vettem meg, némi roncsot.

Rómában történt valami. Cselekmény nélküli regény Julius Cæsarról; olyasmi, mint a Lotte Weimarban, csak éppen Goethe jobban érdekel, mint Cæsar. Végigolvastam, hős vagyok.

Még egy olvasmányomról kell beszámolnom, és utolértem magamat. A Hagiosz listán nagyon dicsérték Márai Sándort, mint görög műveltségű 20. századi klasszikust. Rávetettem hát magamat az Egy polgár vallomásaira, és elolvastam, mint fuldokló a szalmaszálat.

Ha azt mondom magyarul: smoking, angolul azt jelenti: dinner jacket.

Ha azt mondom magyarul: stewardess, angolul azt jelenti: air hostess.

Ha azt mondom angolul: well, azt jelenti: kút. Ha magyarul mondom, hogy well, azt jelenti: játszom az anglománt.

Well, well.