Metróbiztonsági őrök hátán (bár nem mindegyikén) évek óta diszkrét elragadtatással olvasom a feliratot: DISCRATE SECURITY. (Nincs a hátukra tetoválva, a ruhájukon áll.)

Mint románból tudjuk, security biztonságot jelent («szekusok»). A crate láda, pontosabban: rakodórekesz. A dis fosztóképző. Ezekután könnyű a feliratot lefordítani. Stimmel is; akárhányszor látom őket, mindig teljesen ládamentesek.

Érdekes, idén nem volt február. Ilyen ugyan nincs; de van olyan, hogy az van, ami nincs.

Még érdekesebb: idén március se volt. Csak tudnám, melyik hónapban tört ki akkor az iraki háború? Mert jelenleg éppen bekerítik a kalifák mesés városát. Most bagdadi kalifa helyett bagdadi diktátor van, bár az is lehet, hogy már nincs. Az első, jól célzott csapás eltalálta a bunkert, ahol vezérkarával tartózkodott.

— Lökj fel, te barom!

— Ne álljon az útba.

— Anyád.

A megállónál tolongó tömeg egyik jeles tagja azt javasolta a másiknak, hogy szíveskedjék őt egyensúlyi helyzetéből kimozdítani. Partnere nem utasította vissza a javaslatot, de némiképpen módosított elhelyezkedést indítványozott. A fennkölt eszmecsere a partner édesanyjáról való kegyeletes megemlékezéssel zárult.

Minden szentnek bolond szél fúj.

Amelyik kutya ugat, menyem értsen belőle.

Nyomulok a Baross utcán kora reggel a villamosmegálló felé, amikor hátulról bosszús hangon rámszól egy türelmetlen egyén: «Szabad lesz?» Kissé csodálkozom, mert a Baross utcai járdák meglehetősen szélesek, és kettőnkön kívül egy árnyék se jár ott, de hát persze mindketten a jég- és latyak-mentes keskeny ösvényre pályázunk. Előrebocsátom hát Türelmetlen Egyént, hadd haladjon oly igen sietős útján. De íme, Türelmetlen Egyén meglassúhodik, mintha már nem volna olyan sürgős neki.

A metróvégállomáson szőke csinibaba néz be a kocsiba, túlalvók után kutatva. Metróbiztonsági egyenruhája van, férfinemű társával együtt képezik a járőrt. Gumibotot is visel. Ezt nevezem emancipációnak. Ha kétségbe vonod Szőke Csoda hivatali tekintélyét, suhi! Bumm!!!!!***********!!!!! Der Kopf!

Égett gyermek nem válik vízzé.

Elolvastam, mivel témámba vág, A világ legnagyobb sámánjai c. kiadványt. Hát vannak benne érdekes részek, de az egésznek se füle, se farka. Eliade tudományos gondossága után ez a meg nem jelölt forrásokból összeollózott kötet úgy hatott rám, mintha arcomba öntötték volna a mosogatódézsát.

Karácsonykor szerencsésen végetért a hajnali misék évada, és reggelenként így bőséggel jut idő mindenre. Napirend-ideálom valahogy így alakul: