Még egy idézetet követek el Pierre Janelle The Catholic Reformation című könyvéből.

Addig üsd a vasat, amíg a takaród ér.

Józsefvárosban nem látni a csillagokat. Először azt hittem, a nyár párássága teszi. Aztán rájöttem, hogy a szmogtól van. Akkor azt reméltem, hogy télen, a kemény hideg idején, amikor a levegő abszolút páratartalma kisebb, megpillantom a csillagokat. De most már látom, nem így van. A szmog télen is szmog, következetesen. Szeretek a város belterületén lakni, de nem gondoltam, hogy a csillagos ég lesz az ára.

Tegnap sikerült eltévednem egy olyan területen, ahol szinte mindennap járok. Egyszercsak nem volt utca ott, ahol szerintem utcának kellett volna lennie, és attól kezdve ment minden magától.

Hazug embert könnyebb utolérni, ha maga is táncolni akar.

Csütörtökön jól sikerült a Zikkaronnak nevezett imaösszejövetel. Kértem a Gyönyörűt, hogy legyek jól, és jól is voltam. Sokan voltunk, a Szentlélek vezette az imát.

Ebül szerzett jószág nem csinál nyarat.

Pénteken, elhatalmasodó nyomorom következtében, bankszámla-dézsmálásra került sor. A gyorspénztárban dolgozó tisztviselő (ötvenes éveiben járó hölgy) szépen kitette elém a kért harmincezer forintokat, visszaadta a személyi igazolványomat és az ügyfélkártyámat, s csak utána nyomtatta ki a nyugtát, amelyet alá kellett írnom. Miközben a pénzt és a papírokat elpakoltam, boldogan éreztem: bíznak bennem. Eszébe se jutott a hölgynek, hogy le is tagadhatom az átvett pénzt. Tudta, hogy nem fogom letagadni.

Mára jól vagyok, bár Szvurong undorító érintésének stigmáit még viselem. Hæmorrhoid, a gyomor berzenkedése (táplálkozás az élet megrontója). A kávétól meg fejem a fáj. Fájom a fej. Fejemet fájom. Szóval, érted. Nem kívánt pörlendő.

Viszont a rosszullét jó edzés volt a testi diszkomfort elviselésére, ma reggel fegyelmezett voltam, és mind a Reggeli Dicséretet, mind a fürdést elvégeztem. Igaz, késve indultam; de hát minden nem lehet tökéletes. Azért időben odaértem ám a misére, indulási időm biztonsági tényezővel van kalkulálva.

Aki metrón utazik, mostanában lehetetlen meg nem látnia azt a nagyon csinos, karcsú lányt, aki alsóneműben kuporog az Intimissimi plakátjain. Panaszos őzike-tekintete azt mondja: «Csúffá tettek, elvették a ruhámat», ám az ajkán bújkáló félmosoly hozzáteszi: «De azért, ugye, szép vagyok?» Hiszen szép vagy, madárkám, csak a mesterséged csúf. A testedért fizetnek, annak pedig nem volna szabad kiadónak lennie, még fotózásra sem. A ruha a testért van; az értékek fölcserélését, pervertálását jelenti, ha a test a ruha reklámja lesz.