Ma átkeltem a Dunán, követve jelentéktelen elődöm, Julius Cæsar példáját, aki hasonlót tett a Rubiconnal. Hát attól éppen nem kell tartani, hogy kiszárad a vén folyam-róka, de áradás sem fenyeget. Különben is, az 1838-as árvíz alkalmából az emberek éppen arra a térre menekültek, ahol lakom, mert kilátszott a vízből. Ráadásul emeleten van a lakásom. Majd beszólok a szomszédnak: „Kedves Edömér, adja kölcsön a csónakot egy fordulóra.” Mire ő: „Ó, szívesen, de Villő éppen most ment ki vásárolni a Corvin áruház emeletén.” Mindez persze bolond fantázia, csak Borsod kerül a tenger fenekére, a térképnek ezen a kockáján nem kell tartani semmitől. Valószínűleg erről a kockáról mondotta Cæsar, hogy el van vetve.