Isten meglepett kissé

A 2009. januári Zikkaron bevezetőjében elmondtam, hogy Isten mostanában nem ad vezetéseket gyógyulásért végzett imára. A Zikkaron iránya még teljesebben a dicsőítés irányába fordult.

Isten meglepett kissé. Amikor imádkozni kezdtünk, azonnal és nagy erővel érezni kezdtem, hogy a terem baloldalán valakinek a veséjével van problémája. Mivel a belső indítás egyre határozottabbá vált, az imádság-hullám végén megkérdeztem, van-e itt valaki veseproblémával. És volt, a terem baloldalán. Istent nem lehet beszabályozni. Akiknek szabályok szerint működő numinózum kell, azok a mágusok. De ott csak hamis isteneket lehet találni.

Az összejövetel keretében elmondtam, hogy akkor állunk be az új teremtés erővonalai szerint, ha életünk Isten imádásává válik. Ez harcot is jelent. Erőteljes szabadító ima után folytattuk, a kezek magasba emelkedtek, gyönyörű nyelvénekek hangzottak föl. Isten megáldotta ezt a Zikkaront. A vége felé elénekeltünk a Tűzéneket (a  „Hét Láng”, a hit, életszentség, tanúság, Lélek-hívás, állandó ima, nonkonformizmus és Gábriel-misszió misztikus énekét), majd. szigorúan fakultatív alapon, el lehetett imádkozni a Hét Láng elkötelező imáját. Ez nem jelent belépést a Hét Lángba, külön formula van benne azok számára, akik nem tagjai a közösségnek. 

További konkrét vezetésre csak egyre emlékszem: amikor kiengesztelődésre, nehezteléseink őszinte föladására törekedtünk, váratlan öröm fogott el, hogy valaki ezt csakugyan megtette. És bár belső problémáknál nem kérünk személyes jelentkezést, valaki önként jelentkezett, hogy vele megtörtént. Éreztem az öröm kenetét. Istennek legyen dicsőség. Nagyon fontosak azonban a szabadulásért folyó általános imák, a csüggedtség, depresszió lelkének, a hazugság lelkének való ellentmondás. 

Harcban állunk. A Zikkaron szerény összejövetel, de fontos tüzérségi állás.