Érdekes, hogy...

Nem is érdekes. El ne olvasd, TALAKE. 

De mivel a Zsebpagoda az én naplóm, arról írok benne, ami számomra érdekes, punktum.

Érdekes, hogy késő hajnali álmomban Oroszországban voltunk.  Tulajdonképpen Ukrajnában, mert éppen hogy túl voltunk a magyar határon, de az „Ukrajna” szó nem merült föl az álomban. Úgylátszik, tudatalattim még a nagyorosz birodalomban gondolkodik. Mint Putyin. 

Szép padlóborításokat láttunk, fából. Hogy miért használok többesszámot, arról fogalmam sincs. Más szereplőre nem emlékszem, de azt tudtam, hogy többen vagyunk. Szám szerint hárman. És az oroszok fogságában voltunk. Próbáltunk lelépni, megszökni. Vigyázni kellett, hogy ne vegyenek észre. Vagy ha észrevettek, úgy kellett tenni, mintha a hadsereghez tartoznánk. A nagy zűrzavarban elég könnyű volt elvegyülni. Amolyan Tuskó Hopkins-élményem volt. A legvégén pedig egy templomban találtam magam, immár egyedül, és a látogatóknak felvilágosításokat adtam. Csodálkoztak, hogy ez az orosz tud magyarul.

Jókai szereti idézni a híres debreceni Hatvani professzor mondását: „Mind bolond az, aki az álmait elbeszéli, de még nagyobb bolond, aki meghallgatja.”  

Érdekes.