Már napok óta föltűnt, hogy gyónóim túl halkan beszélnek. Gyanakodni kezdtem, hogy a hallásommal van baj. Ma reggel már a rádió is furcsán szólt.

Egyszer már volt ilyen problémám, amit az orr-fül-gégészeten egy fülmosással megoldottak. Akkor Dr. Boriána megtanított arra, hogy a hallójárat-gyulladás ellen fülbezuhanyozással lehet védekezni. Mikor megírtam, hogy a vízsugár meglehetősen gyönge, azt válaszolta: csavarjam le a zuhanyozórózsát. Ez egy darabig egyszerű volt, de most kicserélték a zuhanyozórózsámat, mert a régi alkotórészeire bomlott. Ma reggel lecsavartam az újat, ám ez bonyolultabb szerkezetű, van benne egy alátétkarika, ami a régiben nem volt. Lebontottam vitézül, amíg nem maradt más, mint Slézinger, az állatkerti öntözőcső. Ez Szerb Antalnál szerepel: „Úgy éreztem magam, mint Slézinger, az állatkerti öntözőcső, amikor rájött, hogy csörgőkígyó.” Felbecsülhetetlen és lefordíthatatlan hasonlat; olvastam A Pendragon legenda angol fordítását is, de abból a Slézingert egyszerűen kihagyták. Pedig ez fokozza felülmúlhatatlanná a pesti humort: a kis, jelentéktelen terézvárosi zsidó figurája.

Nos, bevetettem a félelmetes Slézingert, zúgattam a meleg vízsugarat a fülemben, amíg rá nem untam; csak az volt a sajnálatos, hogy utána éppen úgy nem hallottam a bal fülemre, mint előtte. Na, Dr. Koloán, mehetsz a szervízbe. Hallókészüléked lesz, azzal hallgathatod a gyónásokat.

Ámde – nichts für Ungut, mint az osztrák hajóskapitány mondja Áldorfay Incének, akit éppen fölakasztatni készül az árbocra. Csak éppen megvárja, mit szólnak a diplomaták. (Enyim, tied, övé.) Valami mennyei diplomácia itt is közbeszólt, néhány perc múlva kitisztult a hallásom. Tudtam gyóntatni. Csak egy kicsit tompább a bal fülem, mint a jobb. A kúrát folytatni kell. Reggeli programom nyolc és fél perccel hosszabb lesz: három perc a szétszerelésre, két perc a fülbelövésre, három perc az összeszerelésre, fél perc négykézláb, amikor az elgurult tömítőgyűrűt keresem.

Fel a fejjel, Slézinger. Nichts für Ungut.

Kiegészítés. Létezett egy ilyen pesti szállóige: „Ne hagyd magad, Slézinger!” Tréfás biztatást, bátorítást fejez ki. A millennium évének (1896) mondása, korabeli divatos dal után. Így érthetőbb, mivel humorizál Szerb Antal.

Másik kiegészítés. Sokan keresnek oldalamon valódi fülbelövést. Mille pardons, én csak viccelek. Azt a keresőt még nem találták föl, amely meg tudja különböztetni a tréfás címet a komolytól.