A Rollerozó Gorilla szobra ott áll a Duna utca és a Váci utca sarkán, a hajdani Tiszti Kaszinó (ma MKB központ) csücskénél. Nem is sejtettem, hogy létezik. Igazán, ez a szobor hiányzott nekem éveken át. Olyan, mint egy varrógép és egy fájdalmában kővé dermedt házimacska kereszteződése.

Igyekeztem a fényképezőgéppel, hogy időközben egy tuareg gorilla el ne adja ócskavasnak. 

Vagy mondjuk inkább: goareg turilla. Így jobban hangzik, elkerüljük a kellemetlen mássalhangzótorlódást, és nem kell attól tartanunk, hogy megsértjük a nemes tuareg nép érzéseit. Mert a turaregeknél, föltehetően, nemzeti szokás a Zsebpagoda olvasása. Nincs rá bizonyítékom, de föl lehet tenni. A magyar őstörténetet is így írják. Föl lehet tenni, tehát úgy volt.

Nos, találtam egy jó szót. Ők a goaregek, ez a szabatos kifejezés azokra a gentlemanekre, akik főpolgármesteri asszisztenciával úgy elrondítják körülöttünk a várost, hogy  ahhoz képest még a Rollerozó Gorilla is gyönyörűség.