Jövök ki a gyógyszertárból, csalogatom csemegével Muci paripámat, lepke szellő lebegteti tengerzöld ruhámat... Hát nem tengerzöld éppen, de lebegteti, az a fő. Akár egy árfolyamot.  „A nap az tűz, a nap az ég” –  nyögdeli Babits egy halálvágytól áthatott versében. Yes it does, de ha van lepke szellő, még egy Koloán is kibírja halálvágy nélkül. Csakhogy szép idő van végre, nem folyik állandóan víz a nyakamba az egek csatornáiból.

Mennék le az aluljáróba, s megüti a szememet egy reklám: „Exkluzív női fehérnemű.”

Az meg mi?

„Exkluzív” = kizárólagos. Exkluzív a riport, ha kizárólag ebben a lapban olvasható. De a fehérnemű mitől kirázólagos? Csak egy vevőnek adnak el belőle? Vagy csak ez a gyár gyártja? Hát persze, minden gyár mást gyárt. Ezek szerint minden fehérnemű exkluzív. 

Használunk szavakat, anélkül, hogy a jelentésükkel törődnénk. „Csak egyetlen alternatíva van.” Tessék mondani, az mitől alternatív? Úgy vagyunk vele, mint a debreceni csizmadia a kéjgázzal. (Ez a dinitrogénoxid, N₂O neve, eufóriát kiváltó hatása miatt.) Megtetszett neki a szó, és cégtáblájára kiiratta: „Kovács József, csizmadia és kéjgáz.”

– Na és tudja-e urambátyám, mi az a kéjgáz?

– Nem tudom, de nagyon jól hangzik.

Neki volt a legexkluzívabb cégtáblája Magyarhonban.