Sík Sándor:

Hetven felé

Hetven körül
Az ember a világi jónak
Kétszeresen örül.

    Halk lesz a szó,
    Kettős akkord búg benne mégis,
    A szomorú is meg a szép is:
    Köszöntő is meg búcsúzó.

    ,,Köszöntelek,
    - Szólnék, - te szép világ, szeretlek'',
    De a nehéz szók könnyekként peregnek:
    ,,Isten veled, Isten veled!''

Hetven felé
Minduntalan búcsúzna már az ember,
És könnyeit szégyenlős szerelemmel
Szemérmes szókba rejtené.

    De megered
    A szó patakja s szétveti a mellet:
    ,,Hívlak, szeretlek, kívánlak, ölellek,
    Erdők, hegyek, virágok, emberek!''

Hetven körül
Az ember mindennek örül.

    Hetven felé,
    Mint felhőn át az esti napkorong,
    Mindenfelé
    Egy fényességes árny borong:
    Az Istené.