Jókaitól idézek (Kakas Márton levele saját magához):

XIV. Lajos királynak az udvarában volt egy szegény nemes ember, aki untalan szollicitálta a fejedelmet azért, hogy nagy uraktól elfoglalt jószágaiba helyeztesse vissza; mire Louis mindannyiszor azt felelte neki: «Biztosítlak gráciám felől.» Egyszer aztán a szegény nemes fogta a macskáját, bezárta egy üres szekrénybe s nem adott neki enni. A macska ordított, nyivákolt, kaparta az ajtót: gazdája mindig azt mondta neki, hogy «biztosítalak gráciám felől.» Egyszer aztán megsokalta a macska a tréfát s megdöglött: a szegény ügyes bajos ekkor újra felment XIV. Lajoshoz, s midőn az ismét azzal nyugtatta meg, hogy «biztosítalak gráciám felől», szomorúan mondta neki: «Jaj Sire, ettől döglött meg a macskám.»

Pokoli, nemde?

Biztosítalak gráciám felől, nyájas olvasó.