– Csing Hoa Mao Tua Kong Csau – jegyezte meg váratlanul Tűzharmat, az egyszarvú.

– Ha nem hagyod abba ezt a kínai halandzsát – mondta Koloán – , súlyos szemrehányásokkal foglak illetni.

– Illetni fogsz? – kérdezte az egyszarvú ijedten.

– Bizony. Súlyos szemrehányásokkal. Netán a karosszékkel.

– Képes volnál hozzámvágni a karosszéket?

Koloán mérlegelt, mélázva, mint a haramja erdő sűrűjében.

– Azt hiszem, nem – mondta végül őszintén. – Elég nehéz karosszék. De ha nem térsz vissza az európai modorhoz, számolnod kell a következményekkel.

– Már vissza is tértem – jelentette ki Tűzharmat. – Voalá.

– Mialá?

– A cikkedet olvasom. Az Ige címűt. És azt akartam kifejezésre juttatni, hogy ez nekem kínai.

– Hogyhogy?

– Figyelj. Mit jelent ez: „Ratzinger, mint a katolikus egyetemek teológiai műhelyének részese, ezt mindenekelőtt a történetkritikai módszer kizárólagossága ellen mondja; de ugyanúgy elmondhatjuk a szabadegyházas fundamentalizmussal szemben is, amely egy-egy bibliai kijelentést önmagában boncol és alkalmaz, mintha nem csupán töredékes rögzítése volna az isteni önkinyilvánítás élő egészének. A végletek összeérnek, a szélsőséges szupernaturalizmus éppúgy rombolja a hitet, mint a naturalizmus.” Fordítsd le ezt nekem európaira.

– Nem érted? A kritikus úgy kezeli a kinyilatkoztatást, mintha nem volna benne több, mint amit az ő esze kiolvas a Bibliából. És a fundamentalista is úgy kezeli a kinyilatkoztatást, mintha nem volna benne több, mint amit az ő esze kiolvas a Bibliából.

– Jé – mondta az egyszarvú.

– De jé ám.

– Nahát – mondta az egyszarvú.

– De még mennyire nahát.

– Koloán, te zseni vagy.

– Hát persze.

– Csak éppen... – az egyszarvú elakadt, és mélázott, mint a haramja.

– Csak éppen? Nos?

– Csak éppen azt nem értem, mitől vagy akkor ekkora marha – mondta az egyszarvú kedvesen.

– Csing Hoa Mao Tua Kong Csau – felelte mélázva Koloán.