Nem rémálom, hús-vér valóság. A fiú taréjban viseli a haját, egyik fele égőpiros. Gondosan másfele nézek, nehogy megsértsem emberi méltóságát, amennyiben van neki olyan.

Nem bánom én a Szigetet. Ha Feszti vál, nos, váljon. De muszáj ehhez hülyének lenni?

Eszembe jut egy hajdani katekumenátus, ahol egy szép estén megjelent egy piros hajú (nem vöröshajú) lány. Megszólalt bennem a hang: csak barátságosan, nem megütközni, szeretettel kell fogadni. Úgy is lőn, s a leányzó szabályosan megbérmálkozott, a piros hajat magától elhagyta, mielőtt még kellő tapintattal szóbahoztam volna, hogy talán, izé, mégse. Sajnos azonban azok közé tartozott, akik a bérmálkozással csak a családi tradíciónak tettek eleget.

Az a piros haj mégiscsak jelentett valamit.

Talán.

Izé.