A cibórium véletlenül a mikrofonnak ütközik.

Jó a hangerősítés. Égen-földön visszhangzik a Nagy Bumm.

„Hadd zúgjon az álgyu! – pogány Ali mond” – ez jut eszembe. „Minden tüzes ördög népet, falat ont.”  Jön a török.

Mi inkább Szondi hősi védelmére emlékszünk, Arany döbbenetes erejű balladája ennek emlékét őrzi, de nem volna szabad megfeledkezni Jurisich Miklósról sem, aki Kőszeg várát védte ugyanolyan félelmetes túlerő ellen. Kis védőseregével hetekig ellenállt Szolimánnak, megakadályozva, hogy Bécs ellen vonuljon. Talán a történelem változik meg, ha a török akkor Bécsre ronthat. Jurisich mesébe illő hősiességét Jókai örökítette meg a Fráter György című regényben. Még a róla elnevezett kőszegi gimnázium honlapján is csak lagymatag ismertetést találtam róla.

Habsburg-párti volt, Ferdinánd embere. A magyar történelem Habsburg-ellenes szabadságharcokkal terhes, s ezekben a magyar fél természetes szövetségese a török volt. Thököli, Rákóczi, Kossuth török földre menekült. Innen van, hogy nem tudjuk értékelni, mit jelentett Európa védőbástyájának lenni a török ellen. 

Ma fel akarjuk venni őket az Európai Unióba. Én a megbocsátás és a kiengesztelődés híve vagyok, Szondi két apródjának átkait nem osztom. De a török közeledést vegyes érzésekkel nézem. Addig nem egyezem bele csatlakozásukba, amíg nem ismerik el, hogy a törökországi örménység 1915-ös deportációja genocídium volt. Lehet, hogy az Unió végül befogadja őket, de én nem leszek ott. Ugocsa non coronat.