Vettünk a hidegre való tekintettel meleg paplant az egyik nagyáruházbanban. A 4-es melegségi fokozatút választottuk, mint közepes-hideg kategóriát. Guidónak jó is, de én azóta minden éjjel felébredek teljesen áthevülve. Nem akarván fölöslegesen elmenni a cseréről érdeklődni, felmentem az áruház honlapjára megnézni a lehetőségeket. A felső sarokban találtam egy helyes kis ikont: Kérdezd Annát. Na, rögtön tudtam, ez kell nekem. Megkérdem Annát. Anna helyes, még arca is van, pislog, grimaszol néha kacsint és nagyon udvarias. Gyorsan megtudtam, becserélhetem-e paplanom vékonyabbra, ezután már csak diskuráltunk, élveztem Anna türelmét. Beírtam neki, hullahopp, azt mondta: ez nem az ő szakterülete, bocsássak meg. Írtam neki:molnárka. Kérte, fogalmazzam meg még egyszer a kérdésemet. Beírtam: fogfájás. Visszaírta: remélem, nem vagy beteg.És hogy: Nekem nincs ilyen problémám, leszámítva a vírusokat.. Hmm. Akkor talán valami fogósabb kérdést, ha már Anna ilyen vicces kedvében van. Mit szól a "kígyó"-hoz. Azt mondta, szereti az állatokat. Hmm, megint nem sikerült megfognom. Tovább. Értelmetlen betűhalmaz. Udvariasan kérdezi: gondod van a billenytyűzettel? Na várj csak, Anna! Kihozlak én a türelmedből. Bigyó-írom. Ő: elvesztettem a fonalat, néha előfordul velem, ez most ilyen pillanat. Később  hozzáteszi: én csak egy robot vagyok. Írom (kissé kárörvendően): kár. Mire ő: Én is sajnálom!

Köszi, Anna, jót beszélgettünk!