Belefutottam egy tévéműsorba pár percre. Valami tévétaxi, vagy mi a csoda volt. Bárki beszállhat a taxiba és vele beszélget a sofőr, ki ő, mi ő.

Egy amerikai leányzó szállt éppen be, aki Amerikában végzett aztán elment önkéntes munkát végezni Afrikába 2 évre. És hogy került ide Kelet-Európába?-kérdezi a riporter. A leányzó azt válaszolt, Afrika után nem bírt visszamenni Amerikába, ahol minden a fogyasztásról szól. Egyszerűen nem bírt és nem is akar többé. Azért jó Kelet-Európa, mert itt még mindig nem a fogyasztásról szól az élet, itt még mindig vannak emberek, akiknek nincs meg mindenük, sokszor az sem, amire valóban szükségük is lenne. Amit mi szégyennek tartunk, számára az a vonzó.

Hm. Sokszor éreztem már én is úgy, hogy el kéne mennünk Afrikába, sőt, a gyerekeimet is szívesen elvinném, hogy megtanulják megbecsülni amijük van. Talán egyszer el is jutunk, sok lehetőség kínálkozik orvosként. De az is kétségtelen, hogy itthon is elég lenne alaposabban körülnézni.

Nagyon megtetszett nekem ez a fiatal nő. Benne is megszólalt a szívébe írt törvény és ő nem állt ellen.