Bizonyos okokból kifolyólag lehetőségem volt pár órát a Saszem Lézerklinika várójában eltöltenem.

Eleinte nagyon vicces volt az egész: mindenki fekete szemüvegben ült körülöttem, mintha egy maffiozó szertartásra jöttem volna. Ez az a hely ugyanis, ahol 2x5 perc alatt lézer segítségével korrigálják a látáshibákat, persze borsos árért. Ezután a szem fényérzékeny, óvni kell, így hát a sötét szemüveget sötét helységekben sem veszik le a betegek a beavatkozás után.

Ami viszont megdöbbentett: jöttek kontrollosok, akiknek már nem kellett a fekete szemüveg, és a ragyogás az ő arcukon. Ilyen ragyogást csak gyógyító alkalmak után láttam olyan arcokon, akik akkor és ott gyógyultak, vagy szabadultak. Végül is ugyanerről van szó. 5 perc alatt iszonyú nagy változás. Igaz, hogy ráfizeti a gatyáját is, igaz, hogy százötven kontrollra megy, meg táppénzre, meg énnemtudommégmi, de mégis, bemegy, nem lát, kijön, lát. És ez az öröm ragyog az arcokon.

Belegondoltam. Ha pár dioptria javulásnak így örülnek az emberek, mit érezhet akkor az, akit Jézus a teljes vakságból gyógyít meg? Hallottam embert kimenni az utcára és örülni, hogy látja a szemközti falon az óriásplakát betűit. Mit érezhetett Bartimeus akkor? Új világ nyílt ki számára. Bele se gondoltam eddig. És teljes erőbedobással imádkozom K-ért, hogy lásson. Neki 5% látása van egy oldalon és slussz. Az ő szeméhez már nem lehet hozzányúlni orvosilag. Imádkozom, hogy lássa meg még ő is ezt a világot, az óriásplakát betűit és lent a rakpartról lássa messze fent a Mátyás templom kőcsipkéit.