Nekrológ Daróczi Dávidról

Kedves Dávid! Nem sokat tudtam rólad, nem nagyon vagyok up to date a jelenlegi kormány udvarköreiben. De amikor nagyszombaton kinyitottam a hírportált, veled volt minden tele. Hogy roma származású vagy és szegények voltatok és nagyon zavart az osztálykülönbség téged iskolás korodban. Hogy a kommunizmus adott neked lehetőséget a felemelkedésre, az ebből való kitörésre, Hogy mégis a Pázmányra mentél és ott teológiát hallgattál, de már mellette a Népszava újságírója lettél. Hogy mindemellett depresszióval kezeltek. Nem is csoda, olyan szinten keveredhettek benned az identitásaid. Sajnálom, hogy nem volt senki melletted, sem a teológiáról, sem máshonnan, aki utat tudott volna neked mutatni ebben a zűrzavarban. Sajnálom, hogy nem találtál sikereid ellenére, újonnan kialakuló párkapcsolatod  dacára -mellyel szintén tele volt a sajtó-  igazi sikert, igazi értéket, igazi reményt. Hogy mindössze egy pszichiáter bogyói nyújthattak neked némi kémiai megkönnyebbülést! Micsoda gonosz démon súgta neked épp nagypéntek éjszakáján, a remény éjszakáján, a megváltás éjszakáján azt, hogy végezz magaddal, mert nincs remény, nincs megváltás, nincs tovább! Sajnálom, Dávid! És szívből remélem, hogy Isten irgalmából meg fogod látni, hogy van remény, van megváltás és van feltámadás!
 
Requiescat in pace!