Gondterhes és szomorú a szívem, Istenem,
Mert a barátnémat otthagyta a vőlegénye 1 hete és ebben ő teljesen összetört.
Mert a melanomás barátnőmben újabb daganatot találtak most, a műtétek és kemo után újra. Két kicsi gyereke van.
Mert a sajtóban folyamatosan mást sem hallok, csak ahogy támadják papjainkat és az Egyházat, az is rossz, hogy van igazságuk és az is, hogy sokszor nincs.
Mert egy baráti házaspárnak meghalt a kisbabája bölcsőhalálban tegnapelőtt és a temetésre sincs pénzük, sem a hitelüket fizetni.
Mert a sérült kis védencünket verik a gondozók az otthonban és tehetetlenek vagyunk.
Mert egy ismerős házaspárnak Down babája született, nem számítottak rá, összeroppantak bele.
Mert egy másik házaspár pedig gyermek utáni kétségbeesett vágyukban, törvényeidet félretéve, lombikozni akarnak.
Könyörülj rajtuk, Uram!
És magasztallak téged, üdvösségem Istene, mert bizonyosságom van afelől, hogy a téged szeretőknek mindent a javára fordítasz. Tudom, hogy így lesz, hiszen ők mind szeretnek Téged! Éppen ezért ez a blogbejegyzés csak az első rész. Lesz folytatás, tudom.
Jesu, ufam tobie!