Most már tudom a nevét az izraeli fiúnak, aki segített Yaffának engem fúrni: Yaniv. Herzliyyába való (Tel Avivtól északra). Amikor dolgozik, szörnyűmód komoly, de találkoztam vele a villamosmegállóban vasárnap, és akkor csak úgy fürdött a mosolyban. Beszélgetésünk megerősítette, hogy nagyon nehéz ma izraelinek lenni, az orgyilkos robbantások állandó fenyegetésében. Hétköznapjaikat súlyosan befolyásolja a háborús helyzet.

A Megszidott Lány szorgalmasan viseli a szájmaszkot, valószínűleg alváshoz és evéshez is, szegénykém. Yaffa jótündér mindig is viselte, ellenben barnabőrű tündérkénk, egy aranyos kis szomáliai énekesmadár, maszk nélkül hajol betege fölé. Mi lesz veled, madárka? De aztán ő is fölfegyverkezik, nem szájmaszkkal, hanem egy egész arcát védő átlátszó műanyag védőlappal. Ilyet korábban Galithon láttam.

Yanivon kívül egy görög és egy magyar fiú van a csoportban, a többiek lányok. Izrael, úgy látom, abszolút többséget élvez. Valószínűleg jó ösztöndíjaik vannak hazánkban; sok a magyarajkú zsidó Izraelben.

Tündér Ilona is, Yaffa is biztat, hogy most már hamarosan kész lesz a fogsorom. Hanukára?