Megőrültél, Koloán? Mi az, hogy „higany hazám a hadban”?

Nyugalom, TALAKE. Elteheted a revolvert. Mindenről korrekt felvilágosítással szolgálok.

Mialatt léha dolgokról fecsegek, folyamatban van a Szent Háromnap. Gyónók tömegét szolgáltam ma is, tegnap is, tegnapelőtt is. Közvetítettem nekik húsvét misztériumát.

Talán megérted: sablonmentes nyelvet keresek, nem szeretem a sekrestyeirodalmat. A „higany” súlyos és acélfényű, de amellett ruganyos és mindenhova behatoló anyag, az igazság jelképe, amelyhez visszavonhatatlanul tartozom. Ez az igazság áthatja a dolgokat, de nem úgy, mint egy markoló vagy egy fúrópajzs – nem rombol, hanem érvényes. Számomra súlyos otthonosság is, igazi hazám, amelyben bármikor elrejtőzhetem, míg körülöttem tombol a szellemi zűrzavar, a politikai és gazdasági káosz, és életemre törnek az orvosi leletek.

Jézus is így rejtőzött el a súlyos és acélfényű igazságba, miközben a tanács kimondta fejére a halált, ő pedig Lázár visszaadott életével válaszolt, és vakmerően bevonult Jeruzsálembe, tanítani a templomban. Jézus higany hazája Isten színről színre látása volt, amely teológiai meggyőződésem szerint ott húzódott lelke legmélyén a sötétség óráiban is. Ez az igazság húsvétkor robbant és pünkösdkor gyújtogatni kezdett.

Meg lehet a verseket magyarázni. De ha nem érzed a borzongást, a magyarázat nem sokat ér.