..a tegnapiak után mégis volt egy kis csattanó, nem állom meg, hogy ne írjam le, bár nem úgy, mint számítottuk. Ugyan a telefonok jöttek-mentek (barnát hányt a gyerekem, kövér a gyerekem, emelt családi pótlék kéne....) de jó hír sehol. A sztori este élesedett ki, amikor is jegyesoktatás megbeszélésre kellett átmennünk pár kilométerrel odébb. Mackó 9-kor felhív, hogy Kórócska üvölt, mert nincs meg a Maci. A Maci a minden. Vele fekszünk, vele kelünk, ő mindenhol ott van, ő mindig mindenben minden Kórócskának. Évek óta jeges félelem szorítja össze a szívünket, ha Maci időnként eltűnik. Hosszas vigasztalás telefonon keresztül, több-kevesebb sikerrel. 11 körül hazaérünk, Kórócska szerencsére álomba sírta magát, mi Guidóval még egy órát töltünk a Maci keresésével. Nincs meg. Pánik uralkodik el rajtunk, rosszul alszom, Macival álmodom, rettegek, hogy  Kórócska összetört szívét hogy orvoslom reggel. Úgy orvoslom, hogy végigvesszük a tegnapot: az óviból elhoztuk, az OVSZ-be bevittük, de onnan vajon elhoztuk-e. Megígérem neki, hogy munka előtt elugrom, megkérdem. Így is teszek, és Maci nincs. Az OVSZ-ben emlékeznek, hogy Kórócska magával vitte kifele. Hát....ötlet elfogyott, remény elfogyott....üzenem Kórócskának, hogy imádkozzon.

És a csattanó: Guidó telefonál 9 körül, megvan a Maci. HOL VOLT???? Guidó elment misére és ott azt az indítást kapta, hogy menjen el a TESCO parkolóba. Elment. És Maci ott ült a füvön, átnedvesedve, de épen. Halleluja! Úgy látszik, most ennyire volt szükségünk csodák terén. A többire még váratsz, Uram, nyilván oka van ennek. Fiat voluntas Tua! Várok. Ha a Macira ekkora gondod volt, nyilván a többire is lesz. Köszönöm.