Fantasztikus írást találtam Damian Stayne tollából. A magyarországi helyzetet elnézve (l. Mise a hegyek közt, vagy Stockholm blog) azonosulni tudok vele, abszolút. Valami csodálatos újnak a küszöbén vagyunk, hála az Úrnak, hogy résztvevői, tanúi lehetünk az Ő hatalmas művének. Íme az első rész:

A döntés pillanata

Egy új  korszak küszöbén

Évekkel ezelőtt egy összejövetelen nyelveken imádkoztam, s nagy meglepetésemre egy nyelvész, aki szintén jelen volt, azt mondta, hogy spanyolul imádkoztam. Amikor megkérdeztem, hogy és mit mondtam, azt mondta, hogy azt: Semmit sem tudtok, csak amit Isten kinyilatkoztat nektek. Mielőtt olvasni kezded ezt a cikket, arra bíztatlak, állj meg egy pillanatra és imádkozz. Kérd a Szentlelket, hogy adja neked a bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét. (Ef. 1,17) Hogy  ahogy olvasol,  most Isten szólni akar a szívedhez mélyen meg tudja tenni azt.

Mi a karizmatikus megújulásban Isten nagy művének a részesei vagyunk, amely alapvetően érinti az életünket, ugyanúgy mint más százmillióakét világszerte. Láttunk és hallottunk nagy dolgokról. De láttuk-e Isten terveinek teljes virágzását és Isten nagy művének vízióját teljesen?

Mindannyian tudjuk, hogy voltak Istennek az egész történelemben hatalmas megmozdulásai. Gondoljunk pl. szt Ferenc és Domonkos időszakára. Mint tudjuk, már a ferencesek és dominkánusok rendjének megszületése előtt pár évvel nagy engesztelő mozgalom söpört végig Európán és terjedt el a laikusok körében. A meghatározó vonásai ennek szegénységben, közösségi prédikációban, bűnbánati cselekményekben és irgalmasság cselekedeteiben -pl. a leprások és számkivetettek irányában- jutott kifejezésre. Miközben ebben sok jó volt, sok túlkapás és kaotika is jellemezte, amely veszélyessé vált és eretnekségbe torkollt. Sokan azt gondolhatják, ahogy én is, hogy valójában ez az egész csak a ferencesek és dominikánusok hatására vált igazán katolikussá és került előtérbe az Egyházban. Habár már a 12. sz kezdetétől, még a franciskánusok és dominikánusok megalapítása előtt, a pápák hivatalossá tették és szárnyaik alá vették ezeknek a mozgalmaknak az alapján alakuló csoportokat. Amikor ez megtörtént, bizonyára azt gondolták, hogy a mozgalom révbe jutott.

Merengek, vajon ezen engesztelő csoportok korai tagjai, akiket Róma elismert, gondolták-e, hogy az ő mozgalmuk része valami olyasminek, amely később különlegesen dicsőséges lesz és hagyatéka lesz a korai ferencesek és dominikánusok részére. Azt hiszem, mi, a  karizmatikus megújulásban levők, valami hasonlók vagyunk, mint a pápailag elismert úttörő engesztelő csoportok. Mi, éppúgy mint ők, a Szentlélek világszerte való kiáradásának tanúi vagyunk, és éppúgy pápai elismerést kapott néhány dolog ebből,lásd pl. az ICCRS vagy a Karizmatikus Közösségek Katolikus Szövetsége.

Ez a felismerés nagyon bátorító de nem szabad itt megtorpannunk. Szerintem a karizmatikus megújulás legnagyobb „durranása” még csak ezután következik.

Nagyon bátorítónak tartom azt is, hogy ha emlékeztetjük magunkat, hogy a szentek olyan emberek voltak, akik saját idejükben  Isten nagy művének a kellős közepén találták magukat. A  elődeikhez és kortársaikhoz képest abban különböztek, hogy a szentek többet akartak és hittek. Ima, irgalmasság, alázatosság, engedelmesség, hit, a kegyelemben való állhatatosság által elnyerték Isten kegyelmének teljességét és dicsőségének koronáját. Azt hiszem, a karizmatikus megújulás is termelni fog kanonizált szenteket. (Fr. Emiliano Tardif a nagy karizmatikus tanító és gyógyító, az ő ügye már sínen is van)

Növekvő vízió

Úgy tűnik az egyik kulcs ahhoz, hogy többet örököljünk, a nagyobb látás,(bátrabb vízió) ajándéka. A királyság ügyére való nagyobb vágyódás korrelál a víziónk méretével, és az imánk pedig akkora, amekkora a vágyunk. Néhányan közülünk hihetetlen nagy dolgokat látnak pünkösdi körökben világszerte, miközben mi úgy érezzük, elbátortalanodunk és azt kérdezzük, miért nem történnek a katolikus megújulásban ilyen hatalmas és gyümölcsöző dolgok. Miközben jómagam nagy segítségnek tartok egyes pünkösdista példákat és tanításokat, különösen Smith Wigglesworth-ét, azalatt ne felejtsük el, hogy a katolikus történelemnek is vannak nagy ébredései, s ez a víziónk növekedését kell segítse. Magam rendszeresen táplálom a víziómat azáltal, hogy olvasom ezeket a dolgokat.

Például St Iréneusz (K.u.110) csodákról számol be, sőt, halottak feltámadásáról, úgy, mint a normális keresztény szolgálatot kísérő jelenségekről, akár a helyi plébániák életében. „néhányan, akik meghaltak, feltámadtak és itt élnek köztünk számos éve …megszámolni sem tudjuk a csodákat, melyeket Isten művel az Egyházban minden nap, világszerte, Jézus nevében” A nagy ébredés amely a sivatagi atyák által indult, hihetetlen csodákhoz vezetett, tökéletes alapokon nyugodott, a halottak feltámasztása, a hónapokon át tartó kenyérszaporítás, hatalom az elemek felett, tűzön járás, évekig való étel nélkül való élés, csodás gyógyulások és szabadulások a feltámadt Jézus fényét hordozzák, számtalan elbeszélésben. Néhány kolostornak ekkor 10 000 feletti szerzetese volt.

Egy másik csodálatos kegyelmi időszak St Patrick életében volt (389-461) 30 év alatt Patrick szinte egy egész népet megtérített a pogányságból, a Druidák jól kiépített vallásából.  350 püspököt szentelt, 700 templomot épített, 5000 papot szentelt pappá, és különleges csodákat művelt egyesek szerint napi rendszerességgel.

Ferreri St Vincének (1350-1419) is meghökkentő szolgálata volt. Körülutazta Európát, és azzal együtt, hogy csak  a valenciai nyelvet beszélte, mégis mindenki értette, minden országban, ahol tanított.  10.000 ember kísérte az utazásait, akik a Gondviselésből éltek,  közbenjártak és kiszolgáltatták a szentségeket, és segítették az ő szolgálatát. Hatalmas tömegek tértek vissza Európa szerte a hithez és sok nem-keresztény megtért. Csodáinak számát képtelenség összeadni, saját állítása szerint is több ezerre rúgott.  873 csoda fel van jegyezve az Acta Sanctorumban valamint 28 ember feltámasztása is. Egy ezek közül, amikor egy apa a fia darabokra vágott testét hozta Szt Vincéhez. Vince összeillesztette a részeket, imádkozott és a gyermek életre kelt. Ranzano püspök, az ő legkorábbi életrajzírója azt írja, ez a csoda képezte Szt Vince szenttéavatási eljárásában a megerősítést. Ezt a jelenetet örökítette meg Francesco del Cossa a New Picture Gallery-ben a Vaticanban.

Új idők szelei

28 éve vagyok a megújulásban, és úgy 5 éve érzékelek egy erőteljes váltást akár az én szolgálatomban, akár másoknál, akiknél jártunk, a megújuláson belül és kívül. Olyan, mintha Isten új kegyelmi kiáradásának egy magasabb szintje érné el az átlagos embereket, akik örömmel fogadják és válaszolnak arra, amit Isten tesz, s mindez a gyógyulások és csodák számának szaporodásában, a Szentlélek erőteljesebb kiáradásában, a népek közti párbeszédek erősödésében nyilvánul meg, nem csak külföldön, de itt Angliában is. Azt hiszem, a tapasztalatunk prófétikus és sokan fognak részesedni ezekből az elkövetkező években. Ezen évek alatt érzékeltem, hogy mindannyian egy nagy fordulat felé közeledünk, amely új fokra emel bennünket mind a megújulásban, mind a társadalomban. Úgy másfél éve pedig úgy érezem, már befordultunk a sarkon, csak még nem látunk tisztán végig az úton, amelyre kerültünk.  Egy új időszak küszöbén vagyunk. Azt hiszem, Isten „mozdulása” ez, amely nem egy emberen vagy  egy szolgálaton keresztül fog megnyilvánulni. Természetesen időről időre lesznek olyanok, akiket Isten kiválaszt, hogy kulcsszerepet játsszanak, de világosan fog látszani, hogy ez Isten kezdeményezése  és munkája alapvetően.

Amikor múlt novemberben erről imádkoztam, a következőt kaptam:

Ez a remény ideje. A remény tűzpróbája.

Kiöntöm élő vizemet, mindazokra, akik hajlandóak belépni a folyóba.

Ez a folyó gyors folyású lesz és nem ti fogjátok szabályozni.

Az enyémek összejönnek imádkozni és keresnek engem.

Tisztítsátok meg életeteket, újuljon meg életetek.

Szabaduljatok meg mindentől, ami akadályozza művemet bennetek és általatok.

Veletek vagyok, így a vihar nem árthat nektek.

Majd’ 25 évvel ezelőtt kaptam egy próféciát egy John Wimber konferencián valakitől, amely Józsue szerepéről szólt, amely ráillik erre, és azóta is visszahangzik bennem. 2005-ben írtam az NSC-nek néhány dologról, amit, úgy érzem, Isten mondott nekem Józsue kenetéről és a megújulás új időszakáról. Azt hiszem, most mi is a Jordán partján állunk. Mint mozgalom, mi is a sivatagot jártuk a 70-es évek csodálatos napjai után.  Most, 40 év után, a partszélén állunk valami újnak. Valaminek, ami a megújulás nagy  beteljesülését ígéri válaszként XXIII. János prófétikus imájára: Urunk, újítsd meg jeleidet és csodáidat napjainkban, adj Új Pünkösdöt! Meggyőződésem szerint 3 éven belül egy teljesen más spirituális környezetben fogjuk magunkat találni és 5 éven belül a katolikus Karizmatikus Megújulásra új korszak fog köszönteni. Nagy harcok és nagy győzelmek ideje közeleg.

Úgy érzem, Isten 3 dolgot szeretne hangsúlyozni ebben az új időszakban:

1. Alázat
2. Egység
3. Természetfeletti hit a csodákban

És ezeket egy mély imaélet és életünk folyamatos tisztogatása alapozza meg. folyt. köv.