Kié volt ez elfojtott sóhajtás?
Mi üvölt, sír e vad rohanatban?
Ki dörömböl a menny boltozatján?
Mi zokog, mint malom a pokolban?
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja, meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot?

Gyerekkoromban, mikor nagyapám a Vén Cigányt szavalta (pontosabban a refrént, mert csak annyit tudott belőle könyv nélkül). nem értettem a kérdést, hogy mikor lesz a nyűtt vonóbul bot. Úgy tűnt, értelme kétféle lehet:

a) Alkalmas-e még a nyűtt vonó, hogy valaha bot legyen belőle?

b) Mikor halsz meg, hogy nyűtt vonód a bot sorsára jusson?

Ma már világos, hogy a b) a valós jelentés, de akkor ez nem volt nyilvánvaló nekem. Azóta kibékültem ezzel a pokolian szép verssel, csak a kincstári optimizmussal nem a végén. Igen, lesz még egyszer ünnep a világon, de az nem a vész elfáradásából és a viszály elvérzéséből alakul ki.  Az új ég és új föld metafizikai robbanás lesz, Mihály bátyám.