– Figyelj, Tűzharmat – szólalt meg Koloán.

Az egyszarvú ráemelte barátságos tekintetét.

– Mondd, mit akarnak tulajdonképpen a rendszerváltók? – kérdezte Koloán.

Az egyszarvú eltünődött.

– Rendszert akarnak váltani – mondta némi gondolkodás után.

– Hatalmasan megleptél – jelentette ki Koloán. – De mit jelent ez? Gépfegyversorozatok, hernyótalpak dübörgése az utcán, a gépek egyre jönnek, eltűnnek s újra mint a hörgő őrület lecsapnak újra mind?

– Nem, nem hiszem – mondta Tűzharmat. – Kidolgozni egy új alkotmányt, és népszavazással szentesíteni.

– Ühüm. Miért nem csináltuk ezt, amikor a rendszerváltás volt?

– Valószínűleg azért nem – felelt az egyszarvú – , mert beláthatatlan bonyodalmakkal járt volna. Nem volt hozzá parlamenti többség. Jobb volt azt az utat járni, amit a parlamenti többség szentesített.

– De így engem senki se kérdezett meg az új alkotmányról – mondta Koloán.

– Miért, mi bajod az alkotmánnyal? Visszakívánod az ősi rendi alkotmányt?

– Azt azért nem.

– Szabad királyválasztást kívánsz?

– Kívánja a nyű. Mégcsak az hiányzik, hogy Gyurcsányt királlyá koronáztassák a bölcs választók.

– A Habsburg-trónt akarod visszaállítani?

– Akarja a leg... – Koloán moderálta magát. – Akarja a legitimisták kislétszámú tábora.

– Hát akkor? Katolikus diktatúrát kívánsz?

– Dehogy kívánok. A hit szabad döntés tárgya.

– Akkor mondd meg, mi a bajod a mostani alkotmánnyal?

– Tulajdonképpen semmi. Hogy őszinte legyek, nem is olvastam. Csak az a bajom, hogy nem vettem részt a megalkotásában.

– És – kérdezte Tűzharmat – ha volna egy jó golyóstollad, kifogásolnád, hogy nem vettél részt a gyártásában?

– Dehogy. Az a szakértők dolga.

– Na látod – mondta az egyszarvú. – Nem az alkotmány hibája, ha a választók rosszul szavaznak. Te csak szavazz a Fidesz-KDNP szövetségre, és ne törődj semmivel.

– Eddig is a Fidesz-KDNP szövetségre szavaztam – mondta Koloán – , és eddig se törődtem semmivel.

– Koloán, te okos ember vagy.

– Azt én tudom – mondta Koloán önérzetesen. – De hol a szemüvegem?

– Ott szorongatod a kezedben.

– Ja? – lepődött meg Koloán.

– A szó legteljesebb és legtökéletesebb értelmében „ja” – válaszolta az egyszarvú barátságosan.