Jövök haza esti szentmisémről. A járdának egy kivilágítatlan részén egy kivilágított férfiú áll, közel jön hozzám, már azt gondolom, kérdezni akar valamit. És meg is szólal:

– Zsidóbérenc, aljas liberális kutya, nemzetáruló féreg.

És köp. Nem rám, csak úgy általában, a nagy mindenségbe. De lassan rájövök: nekem szólt. Nem egy részeg tárgy és cél nélküli halandzsázásának voltam tanúja. Ismer valahonnan, és úgy látszik,  a zsidósággal és a Jobbikkal kapcsolatos álláspontomat is ismeri. Az esti homiliában említettem ugyan Salkaházi Sára mártíriumát, de nem volt szó se a zsidóságról, se a Jobbikról. Lehet, hogy a választékos beszédű  gentleman agyában már  a vértanú neve is gyűlöletet vált ki? Vagy  régebbről készült, hogy elsorolja címeimet? Nos, nem tudom, mivel érdemeltem ki elragadtatását, mindenesetre sikerként tartom számon. A Jobbik most a parlamentben próbál civilizált arcot mutatni. De igazi arca ez, amit  a bősz hazafi felmutatott.

Salkaházi Sára gyilkosainak arca.