Valamit szólj, valamit. Ne hagyj magamra. Elegem van magamból. Elegem van hűtlenségeimből, árulásaimból, tehetetlenségemből.

Csak éppen bekukkanok a Szervita téri templomba. Valamit szólj... Egy pillanatra elengedem magam a mélység fölött, amelyben a Szépséges lakik. Olyan szeretet szikrázik föl, olyan tajtékzása a gyönyörűségnek, olyan tengermély elfogadás, hogy úgy érzem, bűneim szappanbuborékként elpattannak.

Nem kell időznöm. Megnyugodtam.

Tégy hűségessé. Szeretnék hasonlítani rád.