Tegnap este megtartottuk a szezon utolsó Zikkaron imaösszejövetelét, ezután már a nyári lelkigyakorlatra összpontosítunk. Szokott harminc fő körüli létszámunkkal ezúttal nem a földszinten kaptunk helyet, hanem egy emeleti teremben. Akárcsak pünkösdkor a tanítványok.

A Szentlélek hívása volt a főtéma. A dicsőítés általános volt, ami nagy érték. Lacián szárnyakat kapott a gitározásban. Különösen az erőteljes nyelvének volt szép. Némi feltűnősködés akadt, aminek nem tudtam örülni, de teljesen kiküszöbölni nem lehet. Jellemezte az estét, hogy a gonosz lélek befolyásának elhárítása nem maradt átmeneti mozzanat. Az este szinte ütközetté nőtte ki magát. Hála a Csodálatosnak, kaptunk egy-két konkrét vezetést, de nem ez uralkodott. Azt éreztem, hogy jobbra tőlem egy nagy szürke démon foglal helyet, akár személyhez, akár a teremhez, akár éppen hozzám kötődve, s bárhogy imádkozom, ezt most nem tudom elkergetni. Így beszéltem tehát a résztvevőkhöz: harcban állunk, nem szabad megijedni, folytatni kell, mi a győztes oldalon vagyunk.

Nem kerültem el azt a tipikus jelenséget sem, hogy miután fáradtan befejeztem a két órás, állással, járkálással, némi tánccal súlyosbított összejövetelt, ami elefántnyi testtömegemmel nem volt csekélység, valaki megrohant személyes keserveivel. Ilyenek a vámpírok. Na, gondoltam, te se Istenhez jöttél. Hiába jelöltem meg világosan a folytatás teendőit, vannak, akiknek a lelki élet értelmét az jelenti, hogy önmagukról beszélhetnek. Megkapták jutalmukat. De nem tőlem; részemről ilyenkor zárolom a lovagiasságot, és igyekszem olyan goromba lenni, ahogy csak tőlem telik. Hiszek a jogos önvédelemben. Emlékszem Tardif atyának egy összejövetelére, amelynek befejezése után a rendezők úgy zárultak össze körülötte, mint a biztonsági gorillák egy politikus körül, és vitték a kocsihoz, mielőtt a tömeg megrohanhatta volna. Tardif én nem vagyok, de ez nem jelenti, hogy jobban bírom a nyúzást.

Hazafelé szokás szerint beültünk a Centrál Kávéházba, hogy az estét megbeszéljük. De a hely egyre kevésbé alkalmas. Fülünkbe hegedültek és kiabáltak. Szakoán répatortát rendelt, nehezen tudtam elhinni, hogy ilyesmi létezik. Követelésére lefényképeztem. Hátha mégis létezik.