Május elseje. Imaséta a Dunaparton. Boldog Salkaházi Sára emléktábláját leszerelték a metró-építkezés miatt. Mély bizonyosság bensőmben: az alapvető emberi értékek inogtak meg városunkban. [S ezt a jelzést még a rendőrbotrányok előtt kaptam! 2007. május 22.] Ezeket kell imával felszabadítani.

A rakparton a járható rész el van kerítve, a másik oldalon szakadékok, tankcsapdák, rianások, gleccserek, fjordok. Bukdácsolok, szuperóvatosan. Botorkálva átevickélek az életveszélyen, mint egy átlagnál kövérebb elefánt, amely a Zambézi vízesése fölött kifeszített vékony kötélen egyensúlyozik végig. Zongoána elvan, fotózik. Csabián és Madlána türelmesen mosolyognak rám, mint a retardált gyerekre.

Zsiliána virgonc, lemegy az üres kikötő mólójáig. Miután mindent rendben talált, újból felbukkan, mint egy teljes vértezetben fölmerülő Afrodité a habokból.

Vacsoráznánk. Atián úgy menekül ki az egyik étteremből, mintha tüzes sárkánnyal találkozott volna. Buddhista jelképek fogadták. Nem találunk megfelelő helyet. A végén azért csak beülünk valahova. Szolgálatkész a pincér, jó az étel, szép mécsesek égnek az asztalon. Mégis, valahogy nem jó a légkör, rosszarcú vendégek jelennek meg. Tessék mondani, ez már az alvilág?

Az alvilág fényei mellett osztjuk meg a felsőbb világból érkezett prófétai meglátásokat. Hatan vagyunk, ki-ki elmondja, milyen vezetését, megvilágosító üzenetét tapasztalta bensejében a Szentléleknek. Mindenki mást mond, ám ez most úgy hat rám, mint egy közös tartalom egy-egy aspektusa. Nem tudnám a részleteket reprodukálni, de megerősödöm saját meglátásomban. Emberi alapértékek sorvadnak el. Teszem, az anyaság értékelése. Abortusz, sterilizáció... Vagy az igazmondás értékelése. A miniszterelnök, aki elismeri, hogy hazugsággal jutott hatalomra, de nem látja be, hogy emiatt le kellene mondania. Vagy a női becsület. Jókainál még feleségül kell vennie a férfinak azt a nőt, akivel egy fedél alatt töltötte az éjszakát. Ma azt vetik meg, akinek nincs szexuális partnere, és ezt már az általános iskolában kezdik... A szellemi hadviselés hatalmas csapásaira van szükség, hogy ezek a dolgok újból megvilágosodjanak.

Lassan végzünk bőséges adagjainkkal, az enyémnek felét az áldozatkész Atián fogyasztja el. Esteledik. Zsilin erőt vesz a bágyadtság. Elvégre ő egy Babucit is hordoz, és holnap reggel újra kezdheti viaskodását az ügyfelekkel... Zsiljana, Zsiljana álmos, elpihen őszi levélen...

De hol itt az őszi levél? Tavasz van. Még az alvilágban is.