Először vállat vontam a medjugorjei hírekre, később a hazatérő zarándokok őszinte öröme (együtt a jó gyümölcsökkel, mint a megtérés, gyónás, megújult imaélet) arra hangolt, hogy elfogadjam a medjugorjei jelenségek hitelességét. Aztán elgondolkodtató híreket olvastam. A Szűzanya állítólagos kijelentése, hogy minden vallás egyforma, nem jöhetett a mennyből. Jóval később azt is olvastam, hogy a ferences atyák cenzúrázzák a látnokok beszámolóit a Szűzanya üzeneteiről. Ez már sok volt nekem.

A medjugorjei zarándokok egyik ambíciója, hogy mezítláb menjenek föl a város fölé magasodó Krizsevác hegy tetején álló kereszthez. A hegy magas és az út köves, így ez figyelemreméltó aszketikus teljesítmény. Ha valaki nem a produkció kedvéért csinálja, hanem valóban az Úr szenvedésében akar osztozni, minden bizonnyal érdemszerző is. Ugyancsak érdemszerző a sok rózsafüzér-ima és a nagyszámú szentgyónás. Mindez azonban még nem bizonyítja, hogy a medjugorjei jelenések hitelesek.

Forgalmas helyen működöm, sokfélét tapasztalok, nyilvános eseményekben és bizalmas beszélgetésekben egyaránt. Most a szentáldozással kapcsolatos rémüldözéseket szeretném kicsit oszlatni.

Egy blogbejegyzésben azt mondtam Vörösmartyról: „Neki a mondatzene fontos.” Mit értettem mondatzenén? Mindenekelőtt a versritmust. Vörösmarty, aki a rímelésben minden további nélkül megelégszik közönséges ragrímekkel, hallatlanul igényesen kezeli a verslábakat. Nemcsak akkor, amikor klasszikus versformában ír, hanem a rímes-időmértékes verselésben is. Nála még nem lebeg szabadon a jambus és a trocheus, minden szótagja szabályos.

„Olyan jó ember, mint egy falat kenyér” – fogalmaz a szólás. A kenyér az ember javainak összefoglalása. A bor az ember fölöslege, pazarlása, túlcsordulása.

Muzsikus volt, egy zenekarban brácsázott, amíg tudott. Fila Béla professzorral arról tárgyalt, hogy a zene teológiájáról írja doktori disszertációját. Ez a terv nem valósult meg. Vajon mi állt volna a disszertációban, ha megvalósul? Én írtam egyszer egy verset, És zene is vagy címmel, az istenélmény zenei megfogalmazására. Akkoriban többször voltam koncerten. Milyen dolgozatot írt volna Irénke néni, aki itta és lélegezte a zenét?

II. János Pál pápa két ízben imádkozott együtt Assisiben a nemkeresztény vallások vezetőivel a világ békéjéért. Nekem eszembe se jutott emiatt szinkretizmussal gyanúsítani a pápát, de voltak, akik így reagáltak. Találkoztam szöveggel, amelyben „Assisi szelleme” a szinkretizmus megfelelője.

Sor kígyózik a folyosón. A gyóntatószékben átlag két-három perc jut egy emberre. És mindenki különbözik, más és más a kultúrájuk, családi neveltetésük, hittani tudásuk, előéletük, istenképük, egyházképük, előítélet-rendszerük, karakterük, lelki  struktúrájuk, nyelvezetük, intelligencia-szintjük, istenkapcsolatuk, családi helyzetük, életkoruk, gyónási beidegződöttségük... A gyóntató minderről csak nagyon felszíni benyomást szerezhet, ha nem ismeri személyesen a gyónót.

„Ész! mikor esztelen csatákba teuton örvény elragadt...” Így kezdődik Babits Mihály Egy filozófus halálára c. verse, s mostanában ennek invokációja kísérti fantáziámat: „Ész!”

Járvány van. Készült egy kitűnő védőoltás. S megszületik egy hisztérikus propaganda: „Ne olts!” Szenvedélyek csapnak magasra. Politikai és gazdasági érveléssel egy egészségügyi kérdésben. Lásd itt Circo kitűnő blog-bejegyzését: Rekviem. 

Az a fránya rádió nemcsak interjúkkal szórakoztat, amikor a híreknek vége, hanem hirdetésekkel is. Gyógyszerek és gyógyhatású készítmények hirdetéseiben vissza-visszatér a természetes hatóanyagokra való hivatkozás. Ma kultusza van annak, ami természetes. Ezen azt értik: ez nem mesterséges készítmény, nem avatkoztunk be, nem változtattuk meg, úgy kapod, ahogy a természet produkálta.