Ha a West End Cityben ebédelsz, illik utána a tálcát elvinni a gyűjtőládához. Van, aki otthagyja az asztalon, de én aljas merénylőnek érezném magamat, ha nem takarítanám el. Mielőtt a tálcát a gyűjtőláda tetején hagyod, egyszerű műveletet kell elvégezned: egyik kezeddel fölemelve tartod a gyűjtőláda csapóajtaját, másik kezeddel a tálcát fogod, mialatt harmadik kezeddel lesöpröd a tálcáról a használt műanyag étszereket a gyűjtőláda belsejében található szemeteszsákba. Akinek nincs három keze, magára vessen. Mai ebédem után éppen elkezdtem magamra vetni, amikor hirtelen egy kéz jelent meg és fenn tartotta a csapóajtót. Kedves arc mosolygott rám. Egy lány valahogy rájött, hogy nincs három kezem, és beavatkozott. Olyan zavarba hozott, hogy még ügyetlenebb lettem, de türelmes volt a vén hülyéhez. 

Hozzá kell szokni, már annak számítok. Mikor képződtem át csacsi gyerekből ütődött aggastyánná, nem tudom. Normális felnőtt nem voltam soha, az biztos. (Baudelaire albatrosza.) No de hát vígan vagyok, megvan mindkét kezem (nem úgy, mint a Szentatyának), és tudok blogot írni, két kézzel gépelem.