Ebédelek a West End Cityben. Föltűnik, milyen ízléses a csarnok karácsonyi dekorációja. Üdítő, annyi giccs után.

Ekkor fölfigyelek a zenére. Eléggé immunis vagyok már a mennyezet felől érkező hangokra, de ezúttal a dallam ismerős. Kicsit kutatok memóriámban, aztán azonosítom. „Ó, gyönyörűszép, titokzatos éj...” És éneklik a szöveget is. Igaz, nem érhetően. Még nem vagyunk a negyedik évezredben, hogy a megafon tiszta hangot adjon. De ha minden igaz, eléneklik a második strófát is: „Hópehely ostya, csöpp búzakenyér...” A bevásárló- és szórakozócentrumban, annyi világi léhaság honában, a szent Eucharisztia dicsérete zeng.

Well, well, well. Kicsit sírok is. Elaggott, cseppfolyós Koloán.