"Magának joga van, de nekem késem" 
                                 (Vén Európa Hotel)                            

 

Küldenek

Ponciustól Pilátusig

Pilátustól a szakrendelésig

a szakrendeléstől a háziorvosig

a háziorvostól az önkormányzatig

az önkormányzattól a kerületi önkormányzatig

a kerületi önkormányzattól az ügyfélszolgálatig

Gömbölyű, életvidám hölgy érdeklődik gyógyszertár után. Rámutatok az éppen melletünk lévő patikára. Jaj, de neki olyan kell, ahol lehet inzulint kapni. Sokévi tapasztalatból tudom, hogy itt lehet, de még gyanútlan vagyok, megmondom a következő gyógyszertár lelőhelyét. Nem mutat túl sok buzgalmat, hogy odaérjen. Ehelyett szemtelenül bizalmaskodni kezd. Mi már beszélgettünk, csak maga nem emlékszik. (Nem beszélgettünk.) Én egyedül vagyok, maga is egyedül van? (Nem, eggyel többen vagyunk, mint kellene.) Miért szomorú?

Döngetek egy kardiológiai osztályon. Pokolút-kikövező jószándék és csalfa beutalók szirén-éneke juttatott ide.

Egyik kórterem ajtajában két rendőr áll. Nocsak. Mindjárt megrohan a vérkeringés, és fogalmazódik bennem a kétsoros.

Ha a bűnöző szívbeteg,
én amnesztiát hirdetek.

Persze dehogy hirdetek. Mit csináljak, Ádert választották.

Bajban vagyok. Nem találom Gyurcsány szakdolgozatát.

Valamelyik ruhásszekrény felső polcán lehet. Bár az sincs kizárva, hogy nem én tettem el. Feledékeny vagyok mostanában.

Ő is keresi, de nem találja. Már teljesen felforgatta a lakását. Ott ül középen, mint Karthágó Marius roncsai fölött, és sírva hajtogatja: "Szeretném hinni, hogy tisztességesen feltüntettem..." 

No, ez természetes. Ugyan ki kételkedne Gyurcsány Ferenc tisztességében? 

Kungelangelo szobrán két manguszta felhőket eszik.

– Hogy jutott eszedbe, hogy a manguszták felhőket esznek? – kérdezi Zongoána 

– Miért? – kérdez vissza a szobrovác. – Neked nem nyilvánvaló, hogy a manguszták felhőket esznek? 

– Hát... – tünődik Zongoána-Kurkovác mélán. – Most, hogy így mondod, egyre nyilvánvalóbb...

Azóta nekem is egyre nyilvánvalóbb, hogy a mangusztovácok felhovácokat esznek. Fusson, akinek nincs bora. 

Félálomban vergődöm, közben szól a rádió (mert egyszer már fölkeltem és bekapcsoltam), és szól ("pí-pí-pí") az ébresztő is, mert már idő van; hogy teljes legyen a skála, közben álmodom egy kicsit. töredezett álmaimban egy bajszos pofa mászkál. Jung szerint többnyire önmagunkról álmodunk, de nekem nincs bajszom. Nem tudok rájönni, honnan ez a bajusz. Nagy sokára kapcsolok: Delta, kedvelt asszisztensem a szentmisén, fehér bajuszt visel.

Szabó Magdánál olvastam, hogy fiatal korában szakdolgozatokat írt, azzal keresett pénzt. Arra is emlékszem, igyekezett a névleges szerzőket rávenni, hogy olvassák el a "saját" dolgozatukat, hadd tudják, mi van benne. Magam is segítettem olykor szakdolgozatot írni olyanoknak, akiknek a könnyed fogalmazás nem volt adottsága. Ilyenkor a tartalomról konzultáltunk, de a fogalmazás többé-kevésbé az enyém volt.

Kórház utáni lábadozó állapostomban nem kell átmennem gyóntatni, így hallgathatom a Vasárnapi Újságban a Tolcsvay Bélával készült interjút. A harmónia visszanyeréséről, a tündérvilág visszatéréséről, az égigérő fáról beszél. Azt állítja, följutunk az égbe.

Ó hallgass meg poklomból, nemes Bárány,
kinek halálos kínja gyógyulás,
veled akarok lenni, bármi vár rám,
de fölkentségem félszeg, felemás,

adnám magam és visszaveszem újra,
a tébolyító tények raja bánt,
elszántságomat folyton legyalulja
a próza, mint egy csorda elefánt.

Végy hát kezedbe. Vége van, elég volt.
Én már nem bírom tartani magam.
Csak várom, hogy rám szakadjon az égbolt
s boldog tüzeddel elboríts, Uram.

A játék neve: MARADJ TALPON

Játszanak:

Koloán

Koloán feje

Kórterem

KOLOÁN:: Tudok járni!

KOLOÁN FEJE: Zzzzzz

KOLOÁN: Most a szekrényig!

KÓRTEREM: Hahaha

KOLOÁN: Kopp

KOLOÁN FEJE: Zzzzzz

KOLOÁN: Most a székig!

KÓRTEREM: Kopp

KOLOÁN: Megfogtam!

KOLOÁN FEJE: Zzzzzz

KOLOÁN: Most a mosdóig! Utánam, magyarok!

(és így tovább, nagyon lelkesen)

A medve előjön barlangjából.

"Hrrrgggrrr! Micsoda borzalmas árnyék! Jaj nekem!"

Üvöltve menekül vissza a barlangba saját árnyékszemélyisége elől.

***

A sátán előjön barlangjából, tulajdon árnyékába burkolózva.

"Nézzétek! Napfény! Nézzétek! Az Isten!"

És az emberek habzó szájjal káromkodnak, azt képzelve, hogy ez a kaotikus iszonyat az Isten.

***

Mindenkiben a jót látni. Sértő szavakat nem tartani számon, arrogáns személyekről lefejteni az ellenszenv burkát.

S akkor átjön az öröm.

A fellegeken bukfencező, a Trónus előtt táncot járó, az eksztázis dallamait improvizáló öröm.

Az angyalok öröme.