Egy ügybuzgó orvostudor által laboratóriumi vizsgálatra beutalva, tartom a vénámat egy hölgynek, aki, miközben lyukat fúr belém, szívettépően jajgat, hogy milyen kemény a bőröm. Ha lesz időm, megsiratom. (Túl későn jut eszembe, hogy azt kellett volna mondani: majd csináltatok újat.) Miközben egyik karomat behajlítva tartom és a másik kezemmel vattát szorítok a sebre, harmadik kezembe vékony, zárható csövecskét ad, hogy abban hozzak vizeletmintát. Erre a célra mindenütt főzőpoharat szoktak adni, abba valahogy beletalál az ember.
A Zsebpagodába sokminden bekerült. Mindenekelőtt bolondos webnaplóm, amit addig írtam, amíg nem kellett órákat gyóntatnom. Abban ugyanis kimerül az ember agya. Viszont a gyónóknak hasznos.
Aztán idekerültek Hagiosz weblapom korábban Kisablak címen szereplő írt rövid írásai. Ezek hangvétele más, de műfaja hasonló.
Gyalogolok a Petőfi Sándor utcán. Tudod, TALAKE, a Váci utca és a Városház utca között. Egy lakberendezési bolt kirakatában megpillantok egy vázát. A váza csíkos, karcsú, elegáns. Nagyon szép. Rendkívüli, nem mindennapos módon szép. Iparművészeti remek. Elbűvöl.
Húszezer forint.
Sok. De a váza nagyon szép.
Alkudni kezdek magammal. Imádottamnak venném meg. Az oratóriumban tartanám. Mindig gondoskodnék friss virágról. Megmutatnám vele a Szépségesnek, hogy szeretem.
Átszellemül, mit láng emészt,
a gyötrelmet ne nézd —
csak az valóban fiatal,
aki tüzet akar.
A felhőkön túl? Igen, a Naprendszeren is túl, de egyúttal mélyebben a Föld középpontjánál és a molekulák szerkezeténél, túl minden mérhető távolságon, a tér és a transzcendencia metszőpontjában; ott, ahol az idő szikrázó vízesésként átszakad az örökkévalóságba. A mélységben és magasságban, amely a katona lándzsadöfésével megnyílt; az abszolút jövőben, amely a bűnbánó gonosztevő számára „ma”. A meg nem közelíthető fényességben, amely előtt
Nem szoktam olvasni a Metró c. ingyenes lapot — timeo Danaos et dona ferentes... De most kezembe nyomták a szerdai (2005. ápr. 20-i) számot, amelynek 6. oldalán Bolgár György azon fanyalog, hogy az új pápa sem fogja megszüntetni a papi nőtlenséget, vagy bevezetni a női papságot, vagy engedélyezni a fogamzásgátlást a házasságban. Ezek „nyomasztó szabályok”, híján vannak a „kellő megértésnek és rugalmasságnak”.
A konklávé nyitó szentmiséjén a bíborosi testület dékánja prófétai beszédet mondott a relativizmus diktatúrája ellen.
Másnap estére a bíboros-dékánt megválasztották pápának.
Mindenki máshogy próféta. Josef Ratzinger, most már XVI. Benedek, valami hihetetlen lényeglátással rendelkezik. Ezt a természetes adottságát hatja át a Szentlélek, amikor prófétai adomány lesz belőle.
Félárbocon leng a Magyar Köztársaság lobogója. Tömegek szoronganak a Szent Péter téren, Róma és az egész világ egy ciprusfa koporsó köré gyülekezik. Három millió résztvevője van II. János Pál temetésének. Ilyen pápa-temetés még nem volt, mióta a világ világ.
[Első attitüd]
Istenem, gyógyítsd meg a vesémet. Természetesen tudom jól, hogy csak akkor kérhetem ezt, ha ez az akaratod. Tehát, ha meg akarod gyógyítani a vesémet, gyógyítsd meg a vesémet. Igaz, ha meg akartad volna gyógyítani, már megtehetted volna, így hát valószínűleg nem akarod. Föltehetőleg áldás ez a vesebaj számomra. Akit te szeretsz, azt meglátogatod. Én ugyan jobban örülnék, ha nem szeretnél annyira, hogy vesebajt is adsz, de hát az igazán nem számít neked, hogy én, a féreg, mit szeretnék.
Hölgyem vagy uram, a Petőfi-vers szerkesztett, rövidített változatát olvasod.
Falu végén kurta kocsma,
Ördög bújjék az uradba,
Meg is látná magát benne,
Ha az ördög tükör lenne.
Látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó” (Ter 1,31). Ens et bonum convertuntur: ami létezik, az jó. A rossz nem létező, hanem hiány.
Ugyanakkor: minden létező igaz. Igaz a szó ontológiai értelmében, vagyis mivoltához tartozik önmagának kifejezése, a megismerhetőség, alétheia, elrejtetlenség, igazság. Ami „okkult”, az hamis. Isten mindent kimerítően ismer, az ember pedig tapogatózik a teljes igazság felé, miközben még magáról Istenről is képes ismeretet alkotni — igaz, csak analóg érvénnyel.