Zsiliána hívott. A szentáldozással kapcsolatban voltak kérdései. Hittanári tanulmányai során éppen a szentmiséből tart próbatanítást.

Mostanában új munkahelyhez jutott. Feladata reklamációkat megválaszolni egy szolgáltató vállalatnál. Miután kiképezték a tudnivalókban, bedobták a mély vízbe.

Tűzbe-vízbe vetnek,
onnan is kivesznek...

Megőrültél, Koloán? Mi az, hogy „higany hazám a hadban”?

Nyugalom, TALAKE. Elteheted a revolvert. Mindenről korrekt felvilágosítással szolgálok.

Mialatt léha dolgokról fecsegek, folyamatban van a Szent Háromnap. Gyónók tömegét szolgáltam ma is, tegnap is, tegnapelőtt is. Közvetítettem nekik húsvét misztériumát.

Ebédeltem a West End Cityben található számos önkiszolgáló étterem közös asztaldzsungelében. Befejeztem, fölálltam, gondosan összehúztam táskámon a cipzárakat, karomra vettem kabátomat, vállamra a táskát, és készültem, hogy meginduljak műanyag étkezőtálcámmal, az étszereket a gyűjtőládába, a tálcát a láda tetejére elhelyezni. Ekkor idős tálcaszedő hölgy lépett hozzám, és megkérdezte, el szabad-e vinnie a tálcát.

Nehogy előző bejegyzésem elszomorítson, TALAKE, még nem fenik rám a nyaktilót, csak szeretek összefüggésekben gondolkodni. Ma is feloszlattatásom foglalkoztatott, írtam róla egy verset, amit piszkozatból idejegyzek, hogy meglegyen. Könnyű, közérthető. (És nem szakad le az ég, hogy ilyeneket állítok...)

      OLDÓDÓ

különös elengedni
valami mindig robban közben
s ez az ibolyaszínű sáv
mindig velem jön

a kiszolgáltatottság
uralkodás

Egy ügybuzgó orvostudor által laboratóriumi vizsgálatra beutalva, tartom a vénámat egy hölgynek, aki, miközben lyukat fúr belém, szívettépően jajgat, hogy milyen kemény a bőröm. Ha lesz időm, megsiratom. (Túl későn jut eszembe, hogy azt kellett volna mondani: majd csináltatok újat.) Miközben egyik karomat behajlítva tartom és a másik kezemmel vattát szorítok a sebre, harmadik kezembe vékony, zárható csövecskét ad, hogy abban hozzak vizeletmintát. Erre a célra mindenütt főzőpoharat szoktak adni, abba valahogy beletalál az ember.

A Zsebpagodába sokminden bekerült. Mindenekelőtt bolondos webnaplóm, amit addig írtam, amíg nem kellett órákat gyóntatnom. Abban ugyanis kimerül az ember agya. Viszont a gyónóknak hasznos.

Aztán idekerültek Hagiosz weblapom korábban Kisablak címen szereplő írt rövid írásai. Ezek hangvétele más, de műfaja hasonló.

Gyalogolok a Petőfi Sándor utcán. Tudod, TALAKE, a Váci utca és a Városház utca között. Egy lakberendezési bolt kirakatában megpillantok egy vázát. A váza csíkos, karcsú, elegáns. Nagyon szép. Rendkívüli, nem mindennapos módon szép. Iparművészeti remek. Elbűvöl.

Húszezer forint.

Sok. De a váza nagyon szép.

Alkudni kezdek magammal. Imádottamnak venném meg. Az oratóriumban tartanám. Mindig gondoskodnék friss virágról. Megmutatnám vele a Szépségesnek, hogy szeretem.

Átszellemül, mit láng emészt,
a gyötrelmet ne nézd —

csak az valóban fiatal,
aki tüzet akar.

A felhőkön túl? Igen, a Naprendszeren is túl, de egyúttal mélyebben a Föld középpontjánál és a molekulák szerkezeténél, túl minden mérhető távolságon, a tér és a transzcendencia metszőpontjában; ott, ahol az idő szikrázó vízesésként átszakad az örökkévalóságba. A mélységben és magasságban, amely a katona lándzsadöfésével megnyílt; az abszolút jövőben, amely a bűnbánó gonosztevő számára „ma”. A meg nem közelíthető fényességben, amely előtt

Nem szoktam olvasni a Metró c. ingyenes lapot — timeo Danaos et dona ferentes... De most kezembe nyomták a szerdai (2005. ápr. 20-i) számot, amelynek 6. oldalán Bolgár György azon fanyalog, hogy az új pápa sem fogja megszüntetni a papi nőtlenséget, vagy bevezetni a női papságot, vagy engedélyezni a fogamzásgátlást a házasságban. Ezek „nyomasztó szabályok”, híján vannak a „kellő megértésnek és rugalmasságnak”.