Koloán a cipőjével bajlódott.

– Figyelj, Tűzharmat – mondta elgyötört arccal. – Tudod, mi az a kontrapassz?

Az egyszarvú elmerengett.

– Valami rögbis dolog – mondta végül.

– Nem. Contra = ellen. Passus = lépés. Kontrapassz = ellenlépés. Föl akarom húzni a cipőt a ballábamra, de nem jön, mert jobblábbal ráléptem a cipőfűzőre. Arrébb akarom tolni ballábbal a felmosóruhát, de nem mozdul, mert jobblábbal rajta állok. Ez a kontrapassz. Iszonyú frusztráció, és újabban elharapózott az életemben.

– Hopp – kiáltott az egyszarvú. – Akkor az intrinsecus malum is egy kontrapassz. Egyik lábammal új életet indítok útjára, és a másikkal eltaposom.

– Bizarrul fogalmazol, te szarvasállat – felelt Koloán. - De a lényeget tisztán látod. Tisztábban, mint sok pap. Csak nem olvastad a „Féltékeny Istent"?

– Dehogynem – felelt a szarvasállat. – Már harmadszor olvasom. Többen olvasnak téged, Koloán, mint gondolnád.

Koloán fölvidult, és leszállt a cipőfűzőjéről. Tűzharmat lobogni kezdett, hogy még jobban fölvidítsa, mert látta, hogy a cipőfűző végzetes hatalma súlyosan megviselte Koloánt.