– Meleg van – mondta Tűzharmat, az egyszarvú. Ugyanis meleg volt.

Mire föl Koloán megszólalt eképpen:

A sivatagon
oly hallgatagon
menetel a légió,
Szahara pokla
süt a homokra,
oly forró, bágyasztó.

– Ez mi? – kérdezte Tűzharmat.

– Ez a „Légiós induló” – felelte Koloán – , ahogy azt annakidején egy tanárunk lediktálta az osztálynak a gimnáziumban.

– És te kívülről tudod?

– Nem az egészet, és nem pontosan. Akkor is többféle szövegváltozata élt. Kerestem már az Interneten, hogy fölfrissítsem a memóriámat, de nem találtam. Örülnék, ha valaki megtalálná a hiteles szöveget, meg hogy honnan származik. Az az érzésem, hogy sokat alakult a nép ajkán.

– Mi tudsz még belőle?

Koloán recitálni kezdett.

Uram egek!
tuaregek
lepik el a Szaharát,
rohan a horda,
lehull a porba,
kit jatagán talált.

Lerogy a teve,
kilóg a bele,
lovasa megkrepál,
ropog a puska,
vért nyel a puszta
és arat a halál.

Fütyül a számum!
Az életre ráun
a büszke közlegény.
A tuareg lő,
a hadnagy eldől,
egy lyuk van a fején.

A piszkos arab
most felém szalad,
emeli a jatagánt,
fogom a torkát,
csavarom az orrát,
kitöröm a nyakát.

– Piszkos arabról beszélni, ez nem fajgyűlölő szöveg?

– Nem az én szövegem, a tanár úr így diktálta le. El tudom képzelni, hogy a harc hevében egy idegenlégiós erősebb szavakat is alkalmazott. Jómagam sohasem használtam ilyen kifejezéseket. Amúgy abban se vagyok biztos, hogy a tuaregek arabok. És abban se, hogy előfordulnak a Szaharában. Rejtő Jenő professzor Bradley Tamás visszaüt c. tudományos munkája szerint nem fordulnak elő. Részemről inkább a főváros forgalmas pontjain figyeltem meg tuareg rablóbandák működését. Zaklatják a járókelőket, a rendőrök meg nézik.

– Tudsz még ilyen kedves szöveget?

Koloán búsan bólintott.

Hörög a félholt,
röhög a félhold,
hullának lenni jó.
A sivatagon
oly hallgatagon
menetel a légió...

– Igen – foglalta össze az egyszarvú. – Nagyon meleg van.

Ugyanis nagyon meleg volt.