Jövök visszefelé reggeli szentmisémről, a goareg-terelő útvonalon, ami három közlekedési jelzőlámpát is magában foglal. A harmadiknál, a Centrál kávéháznál, mellém sorakozik egy lány. Tömzsi, szabályos arcú, tisztességesen öltözött, barnabőrű, és egy dalt énekel félhangosan. Cigány? Tulajdonképpen éppúgy lehet columbiai vagy hindu, de nekem az a hipotézisem, hogy cigány. A dal tetszik, a szövegből nem értek semmit, a dallam édesbús. Átmegyünk a jelzőlámpán, ő odamegy egy kupac székhez az Ibolya eszpresszó előtt, és fölvesz mellőlük egy literes műanyag flakont, amit valaki otthagyott. Na, mondom, íme cigány, gyűjti a szemetet.

A lány, folyvást dúdolva az édesbús dalt, viszi kezében az elhányt üres flakont a következő szemétládáig, ahhoz odamegy, beledobja. 

Hízelegtem magamnak azzal, hogy nincsenek előítéleteim.

Tévedtem.

Vannak.