Az eső es. Az már csak olyan. Ez a definíciója. De nekem fogytán a lepragyógyszerem, megkockáztatom hát az expedíciót. Kinyitom az esernyőt és járok a vízen. Sajnos, a rám annyira jellemző éleselméjűséggel összekeverem a Petőfi Sándor utcát a Városház utcával, így hát nem tudom, hol terül el az orvosi rendelő.  Túl vagyok rajta vagy még innen, átléptem már a Rubicont vagy még tovább kell mennem? Julius Cæsar szelleme gúnyosan nevet, kellett nekem vele viccelődni. Intuitíve döntök: ez már Rubiconon túli terület. Az is földereng agyamban, hogy a Rubicon a Gerlóczy utca. Megyek Es az es. Vonszolom magam a Belváros dzsungelében, a cipőm kívül-belül nedves. Az eső kitart. Lassúdad, országos eső, hulló hajamat panaszolja. Nem is hullik a hajam, micsoda marhaság. Nincs itt kopasz fej. Anyám, az álmok nem hazudnak, de a költők annál inkább. Jól döntöttem, a távolság szürke ködében egyszercsak feltűnik a Rubicon. Igaz, hogy körbejártam Pest megyét, de megérkeztem. Anyám, az intuíciók nem hazudnak, csak költő fiad gyüge. Végzek a háziorvosommal, holttestét iktatom és az irattárban helyezem el. A gyógyszertárban egy szögletes hölgyhöz szegődöm, percek alatt hozza exkluzív lepragyógyszeremet. Botorkálok hazafelé. A vigasztalan ég alatt, a Belváros palotái fölött Julius Cæsar bosszúálló szelleme lebeg. Filippinél találkozunk!