Tegnapelőtt, ahogy szoktam kedden, estére elkészültem Sir Hasirim sorozatom következő előadásával. De nem voltam vele elégedett. Úgy döntöttem, szerdán még átdolgozom. Fontos a téma, a II. Vatikáni Zsinat fejleményei és a Duquesne Weekend, egyszóval a katolikus karizmatikus megújulás kialakulása. Az én szövegemben túl sok volt az adat és túl kevés a dráma. Nekiültem hát az újraírásnak tegnap, szerdán délelőtt. Tovább tartott, mint gondoltam. Amikor elkészültem, a szövegben még rengeteg javítani való maradt, ezeket észrevenni és korrigálni szórakozást jelentett egész estig. De már az első fázisban nekiálltam diktafonra olvasni az előadást, mert a hanganyagot is közzéteszem, és ha jól tudom, a Mária Rádió, hozzájárulásommal, csütörtökön föl is használja. Hangszigetelt stúdióm nincs, de a déli harangszón már túl voltunk, nagyobb hangrobbanás nem fenyegetett, hát hozzáfogtam a beolvasáshoz.

Mindjárt az elején köhögés rohant meg. Legtöbbször le tudom küzdeni a köhögési ingert olvasás közben, most nem sikerült. Jól kiköhögtem magam, töröltem a felvételt és elölről kezdtem a beolvasást.

Nem igen találtam a hangomat, de azért olvastam vitézül. Eljutottam odáig, amikor a Duquesne Weekend éjszakáján Patti Gallagher naplót ír. Tudtam, hogy ezt nehéz lesz felolvasni, mert Isten jelenléte annyira kézzelfogható ezekben a sorokban, hogy könnyekig meghat. Reménykedtem, hogy baj nélkül túljutok a kritikus sorokon, de nem így lett. Elcsuklott a hangom, elrontottam az előadást. Jól kisírtam magam, töröltem a felvételt és elölről kezdtem a beolvasást.

Most már segítséget is kértem, emailben. Többen imádkoztak értem. Az ebédem elmaradt, de jó minőségű felvételt készítettem. Elhelyeztem a weben, majd elhelyeztem a szöveget is, külön és .zip gyűjtőfájlban, aztán megírtam a helyzetet levelezőlistáimra. Ezután mentem, szokott pihenőm nélkül, gyóntatni, ami most nem volt merő öröm, elfáradtam. Visszaérkezve a számítógéphez, Szakoán figyelmeztetése fogadott, hogy 2006 helyett 1906-ot írtam. Hát persze, mit számít egy évszázad Koloánnak. Sajnos, mondani is így mondtam, a hangfájl is hibás volt. Egy darabig tünődtem, hogyan tudnám meglévő hangprogramjaimmal levágni a fájl végét, de aztán beláttam, hogy ezt megtanulni több időt venne igénybe, mint még egyszer beolvasni a teljes szöveget. Jól megacéloztam magam, töröltem a felvételt és elölről kezdtem a beolvasást.

Köszöntelek, TALAKE. Jól vagyok. Ma szép idő lesz, a felhőszakadásoktól és jégesőktől eltekintve.