Ifjúságomból emlékszem egy olasz filmre, Nincs kegyelem volt a címe. Szerepelt benne egy női otthon vagy fogház vagy intézet, amelyben szerzetesnővérek látták el a szolgálatot. A lányok kitörést szerveztek, barátaiktól fegyvert is kaptak. Amikor megindult az akció, egy nővér nyomni kezdte a riasztócsengőt. Egyik lány pisztolyt fogott rá, hogy azonnal hagyja abba. A nővér farkasszemet nézett vele, és tovább csöngetett. A lány nem mert lőni.

Boldog Apor Vilmos is fegyvertelenül áll szemben az oroszokkal, akik a fiatal nőket el akarták vinni az óvóhelyről „krumplit hámozni”. Egy tiszt ráfogta pisztolyát, mellette egy géppisztolyos katona állt. „Hinaus!” – kiabálta a püspök, és kezdte kifelé lökdösni a fegyvereseket. Azok részegek voltak, a géppisztolyos lenyomta a ravaszt. A gyilkos sorozat után ijedten elkotródtak. A nők meg voltak mentve.

„Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha onnan felülről nem kaptad volna” – mondja Jézus Pilátusnak. A fegyver csak addig hatalom, amíg van, aki megijed tőle. Aki nem félti önmagát, az túlerő.