Amikor a goaregeket szóbahozó Testcsel c. bejegyzésemet írtam, elsősorban Steiner Pál elvtárs képmutató ígérete háborított föl: „Folyamatosan tenni kívánok a belvárosi közterületek rendjéért”. Ugyan miért nem tett akkor, amikor ő volt a polgármester? Ez terelte aztán figyelmemet a goareg témára (Goareg portrék). Levelezőlistámon egyáltalán nem tértem ki a goaregekre, de bejegyzéseimen felháborodva megtették mások. Kioktattak, hogy a goraegeknek nincs lehetőségük munkából megélni. Lehet, de hány tízezer ember él jelenleg szép hazánkban, akinek nincs lehetősége munkából megélni? A tisztességesek mégse próbálnak élősködni. Kioktattak arról is, hogy nem minden goareg olyan, mint a Ferenciek teri gang. Mintha én itt találkoztam volna velük először. Négy évig sínylődtem a Kolosy téren, ott akadt dolgom a goareggel, aki leköpött, mert nem adtam pénzt. Igaz, nem nevezett mocskos állatnak. Varietas delectat. Felnőtt, beszámítható emberek komolyan azt gondolják, hogy ez megengedhető? Nem a szerencsétlen goaregeket támadtam én, hanem azt a közigazgatást, amely nem tartja fenn a közrendet.

Pécsett, ahol nem a liberális Demszky a város első embere, hanem a fideszes Páva, már korábban megtiltották az erőszakos kéregetést, most pedig – mint hallom a rádióból –  a csöndes koldulást is kitiltották a város belterületéről. Úgy tűnik, „folyamatosan tenni kívánnak a belvárosi közterületek rendjéért”.

Kár, hogy az a pécsi belváros.

* * *

Hát nincs a goaregek számára irgalom?

Van.

„Most hoztunk föl néhány embert az aluljáróból a Ferenciek terén” – mondta a szeretet-misszionárius nővér, aki átvette közösségünk szerény adományát a Tömő utcában. 

Föl kell hozni őket. Nem minket lerántani a mocsokba.  

*  *  *

(Utóirat, dalban elbeszélve:)

Itt a tavasz, virágzik a goareg.
Hej a közrend, hej a közrend hova lett?
Eléd állnak, megrohannak, felhívnak:
oszd meg velük lelkesen a nyugdíjad.