Adyt olvasom.

A Duna-táj bús villámháritó,
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.
(A Duna vallomása)

A strófa utolsó sora annyira hatásos a ráütő rímmel (Adynál ritkaság), s ráadásul annyira jellegzetesen adys, hogy megadja hangulatát az egésznek. Halottas esték, kísértet-járta táj. Nekünk vannak őseink. Az Amerikai Egyesült Államok története 1607-ben kezdődik. Korábbi időkből csak indián kísérteteik lehetnek. Európa valamivel idősebb. Éppen ma mondtam valakinek, hogy mi nem tudunk olyan Egyesült Államokat létrehozni, mint az amerikaiak, mert nekünk van történelmünk, történelmi ellenségeskedésekkel. Szvatopluk törvényt hoz, hogy Árpád nem beszélhet magyarul. Halottasak az esték. 

A Duna-táj átkát egy hatalmas területi szellemnek tulajdonítom, akit részemről Shalachmának becézek. (Az sh azt jelenti, hogy az s nem ejtendő sz-nek, a ch pedig, hogy a h kemény.) Hogy miért éppen Shalachmának, azt nem árulom el. Többek között azért nem, mert magam sem tudom. Imádság közben ez a név jutott eszembe. Ez egy hatalmas szürke démon, vagy egy undorító csúszó-mászó szörnyeteg. A Várban, a Budapest története kiállításon, van egy vitrinben egy edény, amit a „sávdíszes kerámia kulturájában” (nem emlékszem, hány ezer éve) a régészek szerint emberáldozatra használtak. Shalachma már akkor itt volt, meglapulva a Duna-táj alapjaiban, s végső soron ő felelős az emberáldozatokért (ma az abortuszokért) és a káromkodásért (mióta az igaz Isten kultusza bejött a Duna-tájra). Az istengyűlölet vérvivó lelke, az igazság és az élet ellensége. Óriás szürke gomolyában vívta élet-halál harcát magyar földön az evangélium, Szent László kardjáról és Szent Margit imába merült arcáról tükröződött a mennyei fény, mialatt a magyarok Istent káromolták és viszálykodtak. Az imádság nehéztüzérségét, a szent zsolozsmát és az eucharisztikus liturgiát kell Shalachmára irányítanunk, hogy befolyása csökkenjen, öngyilkos fél-nemzetecskéből életerős nemzetté legyünk, a lenyesett szárnyak kinőjenek.

Halottasak az esték... Fényt! Fényt! Fényt! Fényt és tüzet!