Ülőhelyhez jutok a metrón. Velem szemben egy fiú ül, elmélyülten sanyargatja mobiltelefonját. Mellette egy lány bámul a levegőbe. Nincsenek szexvonalon csatlakoztatva egymáshoz, nem is beszélgetnek. Két alkalmi padszomszéd, akiket a metróforgalom szeszélye sodort egymás mellé.

És mégis... Meg nem fogalmazott sejtés munkál bennem, hogy ez a kettő összetartozik.

Hirtelen történik valami, ami megerősíti intuíciómat. A lány a fiú felé fordítja fejét. Ifjú hősünk továbbra is eltökélten bűvöli a telefont. A lány elmosolyodik, és újból a metrókocsi légterét kezdi fixírozni.

Leszállok. A fiú is leszáll velem. A lány ülve marad. Szó bennszakad, hang fennakad. Menet közben a fiú kinyújtja kezét és szótlanul megfogja a lány orrát. A hölgyszereplő néma fejrándítással reagál. Aztán kiözönlünk a peronra, a testbeszéd-bemutató végetért.

A Haragszom rád, de nem olyan nagyon c. pantomím érdeklődő szemlélője voltam.