Imádkoznám a zsolozsmát, s közben minduntalan arra ébredek, hogy már megint elaludtam. Pedig ittam egy emberes adag kávét. Azelőtt csakúgy táncoltak a szürke sejtjeim ennyi kávétól, most pedig tompán zúgnak a ... kaszárnyáink? Nem. Szegény Ady. Az asszociációim zúgnak tompán. Félálomképek jelentkeznek, az alvás és az ébrenlét határán. De ezekből nem lesz vers. Korábban versenyre hívtam magukat a múzsákat, s most már rozzant, kopogó eszköz a tamburám.

Hol Dórion állt, hajnal tovaszállt.
Igézve, magadra, bénán,
látod Thamyris, látod Thamyris,
ezért maradsz vala némán.

De sebaj. Lesz még egyszer ünnep a világon.

Akkor vedd fel újra a vonót.
És derüljön zordon homlokod.

Látod Thamyris, mindennek megvan a maga ideje. Majd ha megint bevadul az agyam. Lásd Tigrisorgona.