Ez most egy igazi naplószerű blogbejegyzés, jelen időben.
Kisebb nehézségek és nagyobb fáradtságok árán eljutottunk Stockholmba. Már a reptéren összefutottam egy tanárommal, akit kb 20 éve nem láttam, kivéve épp az előző nap, amikor bementem hozzá indexet aláíratni. Ő Canadába repült. És aztán összefutottunk KSZZ-val is, akivel nagyon jó beszélgettünk és mellesleg megígérte, hogy megszerzi nekünk a Bazilikát a karizmaiskola utolsó napjára. Amúgy ő Ann Arbora tartott épp. (tudjátok, milyen vicces? Avilai Szt Teréz mutatása alapján Szt Józsefre bíztam a karizmaiskola helyszíneinek a megszerzését. Ahogy ezt megtettem, másnapra jött vkitől egy tipp, hogy hova mehetnénk és az most úgy néz ki, össze is jön, számtalan keresés után. És most meg ez a fantasztikus 5 perc Ferihegyen...ezer éve próbáljuk a Bazilika plébánosát becserkészni, hiába, most meg összefutunk a megfelelő emberrel csak úgy. Szóval úgy néz ki, Avilai Szt. Teréz nem tévedett)
Visszatérve az eredeti témához, részemről a KFT-vel értek egyet, mely szerint szóba se jöhet Skandinávia, csak a jó öreg Afrika, hahaha. Sosem választottam volna úticélnak ezt az országot, én részemről utálom a hideget és a sötétet. Na de az élet másként hozta. Nevezetesen úgy, hogy itt rendezik idén az EASD-ot, s engem megfinanszírozott egy érintett társaság, így aztán eljöttünk. Mikor epp felszalltunk volna az Arlanda expressre, amely a repteret koti ossze a varossal, s ami tobb mint 200km/h vel megy hívtak, hogy meghalt M. az ejjel. Ezen sirtunk ott helyben egy sort, mert nagyon fog hianyozni es bar tudtuk, hogy beteg, megsem szamitottunk ilyen hirtelen erre.
A többesszám Guidót jelenti, aki nekem hűséget esküdött már korábban és hogy nem hagy el a bajban. Így most is velem tartott. A szállást is ő foglalta, még júniusban, amikor is a kereső erre az időszakra 12, azaz tizenkét szabad szálláshelyet dobott ki Stockholm-szerte. Nem csoda, ez egy világkongresszus, ahol ilyenkor 12-13 000 ember gyűlik össze, ahhoz képest Stockholm a maga 280 szállodájával egy kis luk. Még nekünk is több szállodánk van. Így aztán nekünk egy metrómegállóból átalakított szállodában jutott hely, de legalább ablakunk van, vannak itt ablaktalan szobák is, persze itt az év nagy részében úgyis töksötét van, így végül is mindegy. A mi ablakaink szép kék konténerekre néznek...Viszont tiszta és nekem ez számít.
A várost ellepték a külföldiek, mindenütt az EASD-os kék hátizsák villog. A svédek, akik nagyon magasak és mind szőkék, nagyon kedvesek mindenkivel, úgy néz ki, mintha a várost előre kioktatták volna, hogy ide most rengeteg ember jön, ők meg szeretettel és elnézéssel vannak irántunk. Ja, és mindenki beszél angolul. Maga Stockholm nem nyerte el a tetszésemet, rideg, dacára a parkoknak, a kis történelmi belvárosnak és az x. Gusztáv királynak, aki mellettünk húzott el a kocsijával.
Megtudtuk, hogy Mr. Ik-ea (IKEA), a leggazdagabb svéd pasas, Svájcban él. Hogy a svédek nagyok a könnyűzenében, dobogón állnak az USA és az UK mögött, gondoljunk csak az ABBA-ra, a Roxette-re, az Acid of Base (?) Dr. Albany-ra stb, de bizony komolyzenében nem alkottak maradandót. Megnéztük a Wasa múzeumban azt a XVII. sz-i hatalmas hajót, amely rögtön a kifutás után elsüllyedt, és amelyet annyira szégyelltek a svédek, hogy inkább lefűrészelték a vízből kiálló árboc csúcsokat, hogy senki ne lássa meg, hogy jártak. Aztán nem olyan régen, gyakorlatilag épségben kiemelték a hajót, amelyről a könyvtár leégése miatt már mindenki elfeledkezett amúgy, építettek köré egy múzeumot, aztán hadd szóljon...Megnéztük a Nobel díj átadás helyszínét, a legszebb épületnek kikiáltott Városházát...hááát, ha ez a legszebb, akkor további városnézésre nem lesz szükség...a Skansent, a kikötőket, közben megtudtuk azt is, hogy 10 euróért áthajózhatsz Angliába és 6 euróért ihatsz egy sört. Hihetetlen drága az alkohol itt, állítólag a nők megelégelték, hogy a férjeik részegek mindig, így keresztülvitték ezt az akaratukat a törvénykezésben. Kétségtelen, hogy pl láttunk pár hajléktalant, de egyiknek sem volt alkoholista külleme, úgy mint otthon. Guidóval szerettünk volna betérni egy templomba is, de az összes templom át van alakítva kocertteremmé, múzeummá, vagy 2 havonta van Istentisztelet. Vsz. ez utóbbiak sem katolikus templomok.
Azért kinéztünk a kongresszusra is, kiraktuk a poszteremet. Este meg elmentünk enni a helyi Vapianoba, ami dugig volt tömve szőke fejekkel, nem tudom, a svédek maguk is megunták-e a saját íztelen kajájukat, de még leülni is alig bírtunk. Mindenesetre Vapianot ismerjük, szeretjük, megszoktuk. Én amúgy kipróbálnék egy autentikus svéd kaját is, legyen az bármilyen ízetlen, de ez nem biztos, hogy kivitelezhető Guidóval. Na mostan ideje nyugovóra térni, jó éjt világ!
