Napok óta nem tudok másra gondolni, csak erre. Aktualitását az adta, hogy két különböző könyvben olvastam róla egymástól függetlenül, de véletlen (véletlen?) egy időben.

Az egyiket Cantalamessa atya írta: ismerjük az ember jogait, méltán érezzük, milyen az, ha valakinek elégtétel jár, az emberi igazságosság alapján.

Gondoljunk például  Malina Hedvigre, az ő  ügye mióta folyik, nyúlik a herce-hurca és mindenki örül, hogy végre igazságot szolgáltatnak neki. Vagy ma hallottam a rádióban: a férfi, aki agyonverte a saját fiát: mindnyájan érezzük, hogy ez vérlázító, hogy ez égbekiáltó, igazságtalan, hogy ezért bűnhődés és vezeklés, de legalább a bűnös bánata járna. De gondolhatunk egy megerőszakolt kislányra, egy megkínzott gyermekre, vagy akár csak egy megkínzott állatra-érezzük, hogy ezek az igazságtalanságok komoly elégtételt, büntetést követelnének, mert valaki jogai nagyon megsérültek. Érezzük a szívünkben, hogy ez nincs így rendben, itt helyre kell állítani valamit, itt valami engesztelő lépésnek történnie kell, itt az igazságnak valamilyen módon győznie kell, itt elégtétel kell adassék.

Viszont nem ismerjük, nem értjük Isten jogait - írja Cantalamessa atya. Az ő jogai, amit a bűnnel sértünk meg folyamatosan, milyen mértékben csorbulnak. Hogy a mi bűneink mekkora igazságtalanságok Vele szemben.  Annyival nagyobb mértékben csorbulnak, mint amennyivel az Ő gondolatai és utai magasabbak a mieinknél.

És ezt nem értjük, pedig éppoly égbekiáltó, sőt, égbekiáltóbb igazságtalanság a bűn a mi részünkről, mint a fenti felsorolt bűnök. Istennel szemben elkövetett igazságtalanság a bűn. Igazságtalanság azzal szemben, Aki ártatlanabb mint egy kisgyermek. Értitek? Engem ez nagyon megrázott.

És 2 nap múlva erre ezt olvastam Sienai Szt. Katainnál: a bűn, Isten végtelen személyét ért megbántás, végtelen elégtételt követel. Az ember legnagyobb földi szenvedése sem képes a legkisebb bűnért elégtételt adni.

Emberek, mekkora sérelem és rossz lehet akkor a legkisebb bűn is? Ebből azért elkezdhetjük sejteni, mit jelent a bűn! Belegondolni is borzalom! Ilyenkor az ember csodálkozik, hogy egyáltalán áll még a Föld. Megérti, legalábbis elkezdi megérteni, hogy a végtelen Istent csak Jézus végtelen áldozata engesztelheti ki az emberiséggel. És azt is elkezdi megérti, mit jelent Isten végtelen szeretete, türelme és irgalma, hogy mindezek ellenére szeret minket, megbocsát nekünk, eltörli nyom nélkül a bűneinket és a szentek érdemeiért, az Egyház kincse által még a büntetéstől is szabadulhatunk.

Olyan ez, mintha egy kisgyerek kapna egy aranyból levő, gyémánttal kirakott  iszonyú drága játékot-és nem tudja, milyen érték van a kezében. Nem tudja, nem ismeri fel, nem érti.

Folytatva Sienai Katalin Dialógusát: Istennek a szenvedés nem ad elégtételt, de a végtelen bűnbánat, a bűnök feletti valóban töredelmes szív, lehet akár végtelen engesztelés értékű. Ezt érthették mega a szentek, akik folyamatosan sírtak bűneik felett.