Sára testvér vére

Vikiána, egy szorgalmas és szolgálatkész testvér, tegnap megküldte a Halld Izrael (volt Hagiosz) listára Boldog Salkaházi Sára ünnepének időpontját (május 11.) és miseszövegét. Így ma reggel alkalmam volt róla misézni.

Csak a minap kerestük Sára testvér emléktábláját, azon a helyen, ahol Bernovits Vilma hitoktatóval és számos üldözöttel együtt kivégezték, mert zsidókat rejtegetett a Bokréta utcai női otthonban. Az emléktáblát egy korábbi imasétánk alkalmával fényképeztem le.

Salkaházi Sára testvér és Bernovits Vilma hitoktató emléktáblája azon a helyen, ahol életüket adták az üldözöttekért

Mostani imasétánkon nem találtuk helyén a táblát, a Kálvin-téri metróállomás felvonulási területére esett, s nyilván átmenetileg, eltávolították.

A metróépítés miatt eltávolították helyéről Sára testvér és Bernovits Vilma emléktábláját

De ott jártunk a vértanúság helyén, csak másfél hete, s az ihlet, amit Sára testvér életáldozata jelent, él és hat. Önként ajánlotta föl magát áldozatul, elöljárói engedélyével és jelenlétében, s úgy lett, ahogy Istentől kérte: a Szociális Testvérek Társaságából egyedül ő esett áldozatul a vérzivatarnak. Mindig meghat az elegancia, ahogy odaállt a razziázó nyilasok elé: „Én vagyok a vezető.” Pedig lett volna alkalma menekülni. S az a bátorság is, ahogy a rejtőző zsidókat befogadták, olyan sokat, hogy már maguk is hazárdjátéknak tartották, de nem küldtek el senkit... Isten szépségét szemlélem ebben a nagyvonalú odaadottságban, bármilyen borzalmas idők voltak. Magam, négyéves kisfiúként, a Szentkirályi utca 47-ben lapultam akkor.

Sára testvérre emlékezve sírnom kell. Nem sajnálatból, áldozatának eleganciája rendít meg. Ma reggel is tudtam, hogy nem mesélhetem el vértanúhalálának történetét a homiliában, mert akkor hosszú időre elakadok és a könnyeimmel küzdök. Mellébeszéltem hát, saját életáldozatunkra tértem rá. Ennek ellenére már a liturgikus szövegek olvasásakor fojtogatni kezdett a sírás. (Elhasznált, ócska Koloán.) Hősies harcot vívtam azért, hogy bírjak beszélni. Végül sikerült. Miséim csöndesek, de ma egy zenész barátom a végén rákezdte az éneket: Isten, hazánkért...

Sára testvér vére az égre kiált, de nem gyilkosai ellen. Amint Jézusé sem. Értük kiált és értünk. Van jövője ennek a városnak, mert van, aki meghalt érte. Sohasem éreztem kompetíciónak Isten imádását és a szentek tiszteletét. Amikor Jézus vérét fölmutattam a szentmisében, Sára testvér vérét is fölmutattam. Áldozata benne foglaltatik Urunk végtelen értékű áldozatában.

Jézus áldozata magában foglalja az Egyház vértanúinak áldozatát